Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3
28 KIEFER FERENC A beszélői attitűd, mint láttuk, mindig a beszélő attitűdje. A propozicionalt beszélői attitűd ezzel szemben a főmondat alanya által jelölt személyre vonatkozik akkor is, ha ez a személy nem a beszélő. Tehát propozicionalt beszélői attitűd szerepel a következő mondatokban is. (69) (a) Misi sajnálja, hogy Pisti beteg. (b) Mindenki sajnálja, hogy Pisti beteg. A propozicionált beszélői attitűdök az összetett kijelentés részei, tehát ahhoz tartoznak, amit a kijelentéssel állítunk. A beszélői attitűd nem közvetlenül jut kifejezésre, hanem csak közvetve, az állításon keresztül. így például (69) (a)ban azt állítjuk, hogy Misi attitűdje a „Pisti beteg" tényállással szemben a sajnálat ; ez az attitűd közvetlenül csak akkor juthatna kifejezésre, ha Misi megnyilatkozását szó szerint idéznénk. (70) Misi ezt mondta: „Pisti sajnos beteg". Ha mármost a modalitás fogalmát úgy terjesztenénk ki, hogy hozzá számítanánk a propozicionált beszélői attitűdöket is, akkor a korábban említett egyik probléma megoldódna. Nevezetesen nem csak a valószínűleg, föltehetőleg, kétségtelenül, bizonyosan és a hozzá hasonló módosító határozókat tekinthetnénk a modalitás nyelvi kifejezőeszközeinek, hanem a nekik megfelelő melléknévi állítmányokat is: valószínű, hogy..., föltehető, hogy..., kétségtelen, hogy . . ., bizonyos, hogy . . . Tehát (71) (a) Pisti bizonyosan beteg. (b) Bizonyos, hogy Pisti beteg. (72) (a) Pisti föltehetőleg beteg. (b) Föltehető, hogy Pisti beteg. A (b)-mondatokat a megfelelő (a)-mondatok propozicionált változatainak tekinthetjük, és azt mondhatjuk, hogy míg az (a)-mondatokban a beszélői attitűd közvetlenül jut kifejezésre, addig a megfelelő (b)-mondatokban a beszélői attitűd a kijelentés része, és így csak közvetve jelzi ezt az attitűdöt. Természetesen a (b)-mondatokban a bizonyos, hogy ... és a föltehető, hogy . . . propozicionált attitűdök a Deci operátor szkópuszába esnek. A módosító határozóknál a propozicionálás mindig lehetséges, hiszen a módosító határozó meghatározásából következik, hogy van melléknévi megfelelője.37 A módosító szók ezzel szemben csak igen kivételes esetben propozicionálhatók : (73) (a) Pisti beteg lehet. (= Pisti bizonyosan beteg.)38 (b) Lehet, hogy Pisti beteg. 37 Vö. Molnár 1968. 58-59. 38 A (73) (a) mondat a zárójelben megadott jelentéssel értelmezendő. Ugyenez vonatkozik az alábbi (76) (a) és (77) (a) mondatokra is.
