Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Antal László: Igaz lenne, hogy csaknem minden mondat „új”? [Is it Really True that Nearly All Sentences are Novel Ones?] 123

KISEBB KÖZLEMÉNYEK Igaz lenne, hogy csaknem minden mondat „új"? E rövid írás egyetlen kérdést kíván közelebbről szemügyre venni, nevezetesen azt, hogy miként értendő a generatív grammatikának az a sokat hangoztatott tétele, amely szerint ,,a legtöbb mondat, amellyel életünk során találkozunk, új mondat". Ez a tétel nem áll elszigetelten, hanem fontos és meghatározott helyet foglal el a generatív grammatika fogalomrendszerében. Mindenekelőtt a kreativitás fogalmával függ össze, hisz a kreativitás éppen abban nyilvánul meg, hogy a beszélő állítólag minduntalan új mondatokkal találkozik, vagy úgy, hogy maga hozza azokat létre, vagy úgy, hogy a mások által létrehozott új mondatokat megérti. Az is nyilvánvaló, hogy a mondatok új volta összefügg a generatív grammatika harmadik kardinális fogalmával, a kompetenciával, amely a beszélő nyelvi ismereteinek az összessége, s amelynek leírása Chomsky szerint a nyelvtudomány tárgya. A logikai összefüggés ez : a beszélő lépten-nyomon új mondatokat hoz létre és ért meg, tehát kreatív, és ennek a kreativitásnak a nyitja, a magyarázata a nyelvi kompetenciában rejlik. Nyilvánvaló, ha valaki nem osztja azt a nézetet, hogy a nyelvtudomány tárgya a kompetencia leírása (vö. Antal 1971, 1976; Kac 1974; Itkonen 1978; Katz 1981), akkor a kreativitás problémája egész más megvilágításba kerül. Ha például valaki azon a véleményen van, hogy a kompetencia a nyelv egyéni ismerete, míg maga a nyelv egy objektív struktúra, akkor menten felvetődik a kérdés, hogy mi, illetve ki kreatív: a nyelv vagy a beszélő. Mivel a különböző beszélők ugyanannak a nyelvnek a használata során markánsan eltérő kreativitást mutatnak, elképzelhető, hogy a kreativitás nem a nyelv sajátja, hanem a beszélőké, s így a kreativitás magyarázatát nem a nyelvelméletben kell előirányozni. A nyelv olyan eszköz, amelyet kreatív módon lehet használni, ugyanúgy, ahogy egy ecset olyan eszköz, amelyet kreatív módon lehet használni. De nem az ecset kreatív, hanem Tintoretto. A mentalista számára messzemenően maga a nyelv a képesség, illetve, mivel a mentalista a nyelv valóságát az egyéni tudatba helyezi, nem tud határozottan különbségét tenni a nyelv tulajdonságai között egyfelől, s a nyelvhasználó képességei között másfelől. Jelenleg nem kívánjuk tovább boncolgatni ezeket a kétségtelenül érdekes és fontos kérdéseket. Célunk, mint már írásunk elején jeleztük, sokkal szerényebb: azt szeretnénk tisztázni, mi értendő ,,új mondaton", vagyis hogy mikor, milyen feltételek mellett és milyen értelemben tekinthető egy mondat újnak. Kiindulásképpen szeretném hangsúlyozni, hogy a generatív grammatika képviselői az ,,új mondat" fogalmát részletesen és világosan sohasem határozták meg. E tekintetben tipikusnak tekinthetjük Chomsky következő megállapítását: „The central fact to which any significant linguistic theory must address itself is this: a mature speaker ean produee a new sentence of.his