Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351
A MAGYAB, NYELVTUDOMÁNYI TERMINOLÓGIA KIALAKULÁSA 361 1560 körül: mód 'modus' (Gy. 3942) 1585: mutató 'demonstrativus' (C 81) 1533: nem 'genus' (M 440)17 1538: nyelv 'die Zunge' (P E 4). Bár 1405-ben a nyelv már 'linguát' jelent (Schl. 352), aztán 'glossát', illetve 'glossust', amelyek mindenütt testrészt jelentettek (pl. Buglossa 'ökörnyelv' — S II. 9, Cinoglossa 'ebnyelv' — uo. stb.) Sylvester Grammaticájában a nyelv már egyértelműen 'linguát' jelent (Gr. 1, 21). Dévai Ortographiájában deáknyelv, a háromnyelvű „trilingvis', meg a nyelv már a latin lingua számára van lefoglalva (0 99, 319, 99), a bilingvis jelentése viszont 1560 körül: 'két nyelvű, hazug' (Gy. 128). 1380: ok 'ratio' (KönSzj. 26)18 1533: szám 'numerus' (M 2623) 1533: számnevek 'nomina numeralia cardinalia' (M 2622) 1405: személy 'persona' (Schl. 40) 1595 körül: tagadás 'negatio' (V 65) 1456 körül: vádolja 'accusât' (S I. 454) 1539: vádoló 'accusativus' (Gr. 26) ez már terminus technicus, ami sokáig fennmaradt. Ma már nem él terminus technicusként. 7. „Kezdetben vala az ige" Nehezen lehetne kifejezőbb idézetet találni, mint a fejezetcímül választott újtestamentumi szövegrészt19 annak az érzékeltetésére, hogy ige szavunk milyen szerepet játszott a nyelvészeti terminológiai rendszer kialakulásában, milyen mértékű volt funkcionális megterheltsége, poliszémikus volta, milyen tényezők játszottak közre a szó szerteágazó jelentéstartalmának a kialakításában, és igen nagymértékű jelentésszűküléssel miért ez a szavunk vált az egyik legfontosabb beszédrész 'verbum finitum, verbum temporale; Zeitwort' anyanyelvi terminusává. Annak ellenére, hogy szavunk az 1315 tájékán írt Gyulafehérvári Sorokban jelenik meg először: igének tanoságában (TESz.), az 1456 körül írt Sermones Dominicales a latin verbum megfelelőjeként nem ezt használja, hanem a beszédet (S I. 265).20 A TESz. az ige alábbi jelentéseit szótározza: 'szó, Wort; isten szava, Wort Gottes'.21 17 Sylvester Grammaticájában (1539): nem 'genus' (Gr. 13, 72—73), tehát itt már terminus technicus, ugyanakkor Pesti 1538-ban megjelent Nomenclaturájában a nem 'generatio' (P Q 2). 1560 körül pedig 'fajta' (Gy 231). 18 Az 1520-ból való Gyöngyösi Glosszák-ban viszont a jelentés már: 'causa' (GyöngyGl. 61). 19 János evangéliumának a Prefációja: Káldi 1626. 984. 20 Szeretném sürgősen leszögezni, hogy sem a Sermones Dominicalesból idézett verbum, sem a még korábban följegyzett ige nem a mai értelemben használt verbum finitum (Zeitenwort) funkciójú beszédrész, ilyen jelentésű terminusként a tárgyalt korszak végéig nem találkozunk vele. Erre később részletesen kitérek. 21 Az utóbbit a Müncheni Kódexben szereplő ige jelentéseként adja meg és megjegyzi hozzá, hogy ez a jelentés ,,az eredeti latin verbum 'isten szava' (tulajdonképpen 'ige') hatására keletkezett". Ide csak annak a megjegyzése kívánkozik —- amint erre később részletesen kitérek —, hogy ,,az eredeti latin verbum"-nsbk nemcsak ez a jelentése, ugyanúgy mint az újlatin nyelvek egyikében és másikában is igen sokszínű jelentéstartalmával találkozunk. A Sermones Dominicalesban szereplő isten igéje 'verbum Dei' szerkezet is tautologikus jellegű volna, ha a verbum nemcsak igét, hanem isten igéjét is jelentette volna a 15. század közepén följegyzett írásban (S. I. 341).
