Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

360 KOVÁCS FERENC 1539: hajtogatás 'declinatio' (Sylvester Grammaticájában terminus technicus: Gr. 30)8 r R

'

Hanglejtés szavunk a tárgyalt korszakban nem szerepel. Viszont megvan a szónak nótáitatása 'accentua': 1560 körül (Gy. 6), illetőleg szónak felemelése 'arsis, vocis elevacio' (uo.), illetőleg: (1585) igének nótálása 'tonus' (C 316). 1560 körül: hasonlatosság 'analógia, similis locucio' (Gy. 1377) 1560 körül: hiábavaló éktelen beszéd 'barbarolexis' (Gy. 2846) 1539: hívó 'vocativ' (terminus technicus Sylvester Grammaticájában Gr. 26) 1533: idő 'tempus' (M 61, 169; szavunk Sylvester Grammaticájában már terminus technicus: (1539) idő 'tempus' — Gr. 53, 72—73) 1405 körül: iny 'palatum' Schi. 350)9 1538: írás 'scriptum' (P. T l)10 1585: íz 'articulus' (C 20)11 1456 körül: jel 'signum' (S I. 135)12 1470: jelen 'praesens' (S II. 263) 1538: jegyez (tulajdonképpen: jelent) 'significat' (P. f l)13 1405: jelentés 'aparitor' (Schi. 2050)14 1549: szóló 'vocalis' (O 98)15 1539: mássalzengő 'consonans' (Gr. 1: 7)16

(Sylvesternél terminus) 1527: mennyiség 'quantitas' (HS 5) 8 1585-ben

lehajtás, meghajtás 'declinatio' (C 76); korábbi előfordulásában, pl. 1490 körül csak az ágak alá hajtogatván 'demissis frondibus, ramis'-ként szerepel (SzalkGl. 115); 1. még szónak teröngetése 'inflexió vocis' 1560 körül (Gy. 153). 9 Vö. 1550 körül:

torok vei íny 'palatum, guttur' (K 1), 1577: száj vei íny 'palatum' (K 2), 1695: íny 'platum, der rächen' (V. 72). 10 Vö. 1577:

írás 'stílus' (K 2), 1585: írás, tudomány 'literatura' (C 190), az írásnak formája módja 'stílus' (i. m. 300), 1590: valakinek keze írása: 'autographum, chirographum' (Sz. 192), koporsó fölöt való iras: 'epitaphium' (i. m. 126), 1456 körül: magyarázó írás: 'glossa' (S. I. 210, 262; ez megismétlődik 1470-ben: i. m. II. 741). 11 Vö.

magyaráz 'articulare' (uo.), 1560 körül: kéznek izei vei cikkelyek 'articuli' (Gy. 2108), 1590 körül: cikkely 'articulus' (K 2), rész, cikkely 'pars' (uo.), 1600 körül: íz 'articulus' (Br.), de: ágazat 'articulus' (DöbrK 128), a ThewrK 171-ik lapján viszont a cikkely 'beszéd, társalgás vagy írott szöveg kisebb szakasza, összefüggő része, törvénycikk, bekezdés' jelentéssel szerepel (Mollay i. m. 215). "Ugyanebben a munkában a jegy is 'signum' jelentéssel szerepel (i. m. 167). Bár az említett jel szó még messze nem terminus, hiszen jól tudjuk, hogy Saussure óta vált közkeletű terminussá. De érdemes itt felidézni Augustinus Aurelius jelfogalmát, amely szerint: „Signum est quod et se ipsum sensui et praeter se aliquid animo ostendit" (Patrologiae Cursus Completus XXXII. 1410). 13 Már

jelent alakban: (1577) jelenteni 'indicare' (K II. 6), (1595) jelenteni 'declarare, erklären' (V 26), jelenteni 'indicare, anzeigen' (uo.), jelenteni 'significare, zuwissen, thun' (i. m. 3). Ez sem terminus még a tárgyalt korszakban. 14 1585:

megjelentés 'significatio' (C 291), de: (1588) szónak értelme 'significatio vocis' (Fr. 58). NB. a TESz. szerint a jelent eredeti jelentése 'erscheinen', a 'significatio' jelentés a jel jelentéstani besugárzásának köszönheti létét. "Ugyanez megismétlődik 1595 körül (V 115). A magánhangzó a tárgyalt korszakban még nem bukkant föl, ugyanúgy, mint a diphtongus és a consonans magyar megfelelője sem. A két utóbbi Dévai Ortographiájában a latin eredeti terminussal szerepel, de mindkettőnek megadja parafrázisát. A diphtongus-ról pl. a következőket mondja: „oly betű, ki mind a két vocalisnak meg tartja erejét" (O 98), a consonans-ról pedig: „oly betű, kit ki nem mondhatni, hanem csak vocalissal" (uo.). 16 Vö.

(1585) consonans 'egyező számú' nyilván: 'szavú' (C 61), consono 'együtt zöngök' (uo.).