Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

358 KOVÁCS FERENC hányszor töltöttek be terminus jellegű funkciókat éppen a latin nyelv jobb megértése céljából. Azért is érdemes tüzetesen végigtallózni a 16. század végéig megjelent nyelvemlékeket, mivel a tudatos terminusalkotók (Sylvester és az utána következők) egymástól csaknem teljesen elszigetelten láttak neki a grammatikaírói munkának, legalábbis nehéz kimutatni az egymásra gyakorolt közvetlen hatásokat (erre később részletesen kitérek). A szótárszerű töredékek, de a szótárak címanyagában is meglehetősen tarka terminológiai egyveleg bontakozik ki előttünk. Kezdetben — természetesen — a latin címek voltak a jellemzők, nagymértékű változatosságban: dictionarium, abecedarium, libellus alphabeticus, vocabularium vagy egyszerűen csak vocahula, index vocabulorum, dictionariolum, syllabus vocabulorum, catalogue onamasticus, liber memorialis, primitiva vocahula linguae, lexicon, lekszikon. Kettős címek: nomenclatura seu dictionarium, Thesaurus-vei dictionarium.3 A szótár szó mint nyelvészeti terminus viszonylag későn jelent meg hazánkban. A 18. század közepéig ismeretlen. Mint ez köztudomású, szavunk tudatos nyelvújítási erőfeszítés eredménye. Először 1767-ben találkozunk vele: szótár, szókat magyarázó könyv formában (PPB lexikon ca.). A ,,szókat magyarázó könyv" nyilván a német Wörterbuch hatására került az újdonsült terminus magyarázata céljából a szótár után. Egy-két 1767 előttről származó terminus, illetőleg parafrázis: vocahula 'nevek' (M), nomina 'nevek' (uo.),4 neveskönyv 'dictionarium', de 'nomenclatura' is (Sz.), neveknek összve számlálattya 'nomenclatura' (MA), másutt viszont a nomenclator magyar megfelelője: nevén nevező (PP), a nomenclatura viszont 'neveknek lajstromok, neveknek előszámlálások' (uo.). Szótár szavunk azonban még hosszú ideig nem lett teljes jogú tagja a magyar nyelvészeti terminológiai rendszernek. Márton József 1799— 1800-ban megjelent munkájában a lexikon szinonim párjaként használja a szókönyvet: Űj német—magyar lexikon vagyis szókönyv I. Az 1880-ban megjelent második rész (magyar—német) ugyanezt a terminust használja. Megismétlődik a terminus a későbbi kiadásokban is (1803, 1807, 1810—11). Ugyancsak Márton József 1816-ban megjelent munkája Három nyelvből készült oskolai lexikon; vagyis szókönyv . . . címet viseli, 1823-ban pedig cssk lexikon: Német—magyar—deák lexikon. Ugyancsak a szókönyv szerepel az 1814-ben a szerző feltüntetése nélkül megjelent kiadványban: A németül tanuló magyar ifjúság számára készített magyar és német szókönyv (Nagyszeben 1814). Malovetzky János 1827-ben megjelent munkájának a címében ugyancsak a szókönyv szerepel(Német—magyar . . . szókönyv). Fogarasi János 1833-ban megjelent munkájának címe: Diákmagyar műszókönyv . . . Pest, 1833; ugyanez a cím olvasható a második és a harmadik kiadásban is. Szótár szavunk könyvcímben 1834-ben jelenik meg: Philosophiai műszótár a Magyar Tudós Társaság által kibocsátva. A Társaság kiadványaiban a továbbiakban következetesen a szótár terminust használja: Magyar és 8 Itt jegyzem meg, hogy egyik-másik latin nyelvű megnevezés manapság is dívik. A Berrár Jolán és Károly Sándor szerkesztette, fentebb már említett munka a Régi magyar glosszárium címet viseli. Ebben a kiadványban szerepel a nomenclatura is és a nominal meg a glossza is. A szerzők a nomenclaturát fogalomkörök szerint rendezett szóanyagok tárának, a nominált és a glosszát pedig ábécérendben megszerkesztett kiadványnak tartják (i. m. 11, 37, 41). 4 A két említett latin terminus arról is tanúskodik, hogy a

név szónak — ezt később részletesen tárgyalom — több jelentése volt. Ez a magyarázata annak, hogy a nomenclatura mellett a vocabularium is helyettesíthette szótározandó szavunkat.