Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TERMINOLÓGIA KIALAKULÁSA 375 grammatica elemeinek az elsajátítása, 3. a latin grammatica és szókészlet elsajátítása (uo.). A 3. pontban felsoroltakat nevezi Melich szójegyzékeknék. nomenclatoroknak, nomenclaturákn&k (i. m. 3—4). Melich tehát a glosszák, nomilálok, nomenclaturák összességét tartja az első tankönyveknek. A középkori iskolai stúdiumok között, a latin auctorok írásainak olvasása, elemzése és fordítása mellett, igen fontos helyet foglalt el a fogalmazás, az írásbeli szerkesztés, amely elsősorban a levélírást jelentette (Mészáros i. m. 383; ez a témakör megvan a már említett esztergomi jegyzetben is). A fentebb más vonatkozásban már említett társadalmi igény (okleveles bizonyítási eljárás) kielégítése megkerülhetetlen szükségességgel írta elő a „dictamen prosaicum" beiktatását, ami „elsősorban a prózai fogalmazással, a levélírás elméletével foglalkozott, de körébe tartozott... a jogi és közigazgatási dolgokban elengedhetetlen ügyiratok készítésének tanítása is" (i. m. 384). Ha az iskolákban az eredményes oktatás feltétele volt a tankönyvek megléte, még fokozottabb mértékben vált szükségessé olyan jellegű írások megszerkesztése, amelyek segítségével valaki valamilyen nyelvet meg akart tanulni. Ez is egyfajta társadalmi szükséglet diktálta feladat volt, és az ilyen jellegű feladat megoldásának a segítését tűzte ki célul például Pesti Nomenclaturája is (1538), amelynek az összeszerkesztése kimondottan pedagógiai célzatú volt, azoknak szánta, „kik kévánnak oskolába járás nékül érteni és olvasni olaszul, franczuzusul, chehül, magyarul és németül, annak felette dejákulis, mert ez könyvbe minden igék, nevek, és beszédek melyek külemb módon meg mondhathnak, meg vannak" (A2 b). Ugyancsak idegenek magyar nyelvtanulási szükségletének a kielégítésére készült írásnak tartja MollayKároly a Besztercei Szójegyzéket (1395 körül), a Schlegli Szójegyzéket (1405 körül) és a Soproni Szójegyzéket (1435 körül) is. Nem iskolai oktatás céljaiból íródtak tehát, hanem idegen (német, cseh) nótáriusok, clericusok magyar tanulását voltak hivatottak segíteni (Mollay 1982. 137). Az elmondottak Balázs János feltevése mellett érvelnek, amely szerint elképzelhető, hogy a hazai iskolákban a középkor óta voltak és hagyományozódtak latinból fordított nyelvészeti műszók is, csak ezidáig nem kerültek elő. Ilyeneknek tartja Balázs János a köznév, tulajdonnév, ige, idő, nem, szám, személy terminusokat (Balázs 1956. 300). 5. A szótárszerű töredékek és szótárok Ebben a fejezetben elsősorban azt vizsgálom, hogy — a címnek megfelelően — a 16. század végéig megjelent és fönmmaradt nyelvemlékek milyen időrendi sorrendben örökítették meg azokat — legtöbbnyire — köznyelvi szavakat és kifejezéseket, amelyek később nyelvészeti terminusokká váltak. Eddigi ismereteim alapján kialakított határozott meggyőződésem, hogy a terminológiai rendszer legéletrevalóbb elemei a köznyelvi szókincsből kerültek ki sajátságos jelentéstöltettel (-szűküléssel vagy -bővüléssel). Annak ellenére, hogy Sylvester Grammaticájának a megjelenését határkőnek tartom a terminológiai rendszer kialakulásában, szükséges és hasznos annak megvizsgálása, hogy a később terminológiai elemekké vált közszavak milyen jelentéstöltettel, és -változással szerepeltek egészen a 16. század végéig megjelent kiadványokban. Nem is szólva e helyen bővebben arról, hogy — főleg a tankönyvszerű glosszákban — fönnmaradt szavak és kifejezések