Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
A NYELV ÉRTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ 31 tételezünk fel a nem logikus szerkezet létrehozójaként70 — a ritka. A változás folyamatát jól tükrözi, hogy ,,A mai magyar nyelv rendszere"71 nemcsak hogy terjedőnek látja a logikus szerkesztésmódot, hanem azt is kimondja (állásfoglalásként a szerkezettel kapcsolatos vitákban), hogy az nem helytelen, sőt egyértelműségénél fogva előnyös. Egy későbbi mű72 pedig már így szemléli a jelenséget: „Mindamellett élnek a hagyományos tagadó változatok is. Tulajdonképpen egyik szerkesztésmód sem kifogásolható ..." A metaforikus szerkezet az I. adataiban is előfordult, például: „Goethének kellett lebeszélnie a Schlegeleket arról, hogy ne közöljék folyóiratukban (ők egymás mellett . . . akarták) Schelling egy keményen materialista versét és Novalis cikkét ..." (Lukács György: Ep II. 491). ,, . . .nem lehet meggátolni sem [a szocialista mozgalmat], hogy kifelé ne nyújtsa a kezét olvasmányért . . . (Bíró Lajos: Ny 783). És példák a mai beszélt nyelvből: Riportalany: — Tudnánk többet is termelni ! Riporter: — Mi az akadálya, hogy mégsem? (TV 1978). „Nincsen akadálya annak, hogy ne legyen káderfejlesztés" (spontán előadásból 1978). E legutóbbi mondatokat — a mai ember gondolkodásához képest — már aligha menthetjük fel a „rossz mondat" minősítés alól; legalábbis abban az értelemben, hogy használóik írásban minden bizonnyal javítanák. Mivel az átalakulás racionális tartalma most nyilvánvaló, s mivel a szakirodalom az ésszerűsödési tendenciát felismeri, dokumentálja, fokról fokra követi és jogosnak ismeri el, ezúttal olyan feladat nem áll előttünk, mint a módhasználat esetében. Érdemes viszont kitérnünk a nyelvi helyesség és a nyelvi érték kérdésére, amelyre most mind a tárgyalt szerkezetek, mind szakirodalmi megítélésük ráirányítják a figyelmet. Mint már utaltunk rá, a metaforikus szerkezetekről logikus(abb) szerkezetekre való áttérés nem valamely „kifogásolhatóról" egy „nem kifogásolhatóra", de nem is valamely „kifogástalanról" „kifogásolhatóra" való áttérés, hanem egy jobb, a mai ember gondolkodásának, ízlésének jobban megfelelő szerkezetre való áttérés. A magyar nyelv használóit az adatok szerint csak az elmúlt évtizedekben kezdte igazán zavarni a fordított értékű tagadó kifejezés; keletkezésekor a bonyolult szerkezet természetesen jött létre metaforikus úton. Látszik tehát, hogy a helyesség/helytelenség és az érték nem azonos fogalmak; a fordított értékű tagadó mellekmondat „erkölcsi" értékvesztesége észrevehetően előtte jár helyessége elmúlásának, stb. A helyesség és az érték viszonyában tapasztalataink szerint az érték a meghatározó kategória. Egy adott nyelv szabályainak, normáinak, hagyományainak, szokásainak való megfelelés — azaz a helyesség — mint láttuk konkrét nyelvi alakulatok esetében, elégtelennek bizonyul magának a h elyességnek a megítéléséhez is; s ez különösen akkor mutatkozik meg, amikor a meglevő szabályoktól a beszélők eltérnek. 70 Vö. a szerkezet eredetéről KLEMM i. m. 588. 71 TOMPA JÓZSEF (szerk.) i. m. II. 355. "GRÉTSY LÁSZLÓ (szerk.) 1976. 70.
