Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5

Szemantika vagy pragmatika? 1. A mai jelentéstani irodalomban igen gyakran találkozunk avval a problémával, hogy egy adott jelentéstani jelenséget szemantikainak vagy pragmatikainak tekintsünk-e. A kérdés eldöntése elsősorban attól függ, hogy mit értünk szemantikán és pragmatikán. Dolgozatomban megkísérlem fölvázolni a szemantikára és pragmatikára vonatkozó legfontosabb elképzeléseket. Az egyes elképzelések alapján bemutatom, hogy a két diszciplína közötti határvonal megvonása hogyan képzelhető el. A pragmatikának a szemantikától való megkülönböztetése Charles Morris nevéhez fűződik (Morris 1938). Szerinte a szintaxis a jelek egymáshoz való viszonyával, a szemantika a jelek jelentésével (a jel jelentése a jel és vonatkozása közötti viszonynak tekintendő) és a pragmatika a jeleknek a jelek használóihoz (a beszélőkhöz) való viszonyával foglalkozik. A szemantika és pragmatika morrisi megkülönböztetéséből következik, hogy míg a szemantikai jelentés független a beszélőtől, a pragmatikai jelentés nem az. Mivel a nyelvi megnyilatkozások általában nem függetlenek a beszélőtől, azt mondhatjuk, hogy a megnyilatkozások (ang. utterance, fr. énoncé, n. Äusserung, o. vyszkazyvanie) jelentése a pragmatika tárgya. A mondatok elvont entitások, konkréttá akkor válnak, ha a beszélő használja őket : ekkor válnak megnyilatkozássá. A mondat (ang. sentence, fr. phrase, n. Satz, o. predlozsenie) jelentésében a beszélőnek még nincs szerepe. A mondat jelentése lényegében a mondatban szereplő lexikai elemek jelentéséből tevődik össze szintaktikai kapcsolódásuk szabályainak megfelelően. A mondat jelentésének vizsgálata tehát a szemantika tárgya.1 A mondatnak nincs ,,beszédhelyzete", a megnyilatkozások viszont mindig beszédhelyzetben hangzanak el. Nem véletlen tehát, hogy Charles Fillmore (Fillmore 1974) a morrisi disztinkciókat így fogalmazza meg: (a) a szintaxis tárgya a forma; (b) a szemantika tárgya a forma és a jelentés kapcsolata; (c) a pragmatika tárgya a forma, a jelentés és a beszédhelyzet kapcsolata. Bár egyes grammatikai jelenségek magyarázatánál többen is hivatkoztak pragmatikainak nevezhető elvekre, pl. Robin Lakoff,,közös téma" fogalma a mellérendelés magyarázatánál (R. Lakoff 1971), vagy George Lakoff „relatív grammatikalitás" fogalma, amelynél pragmatikainak nevezhető preszuppo-1 Ez az elképzelés, mint látni fogjuk, túlságosan leegyszerűsíti a valóságot. A mondat-megnyilatkozás negkülönböztetés nem föltétlenül esik egybe a szemantikapragmatika megkülönböztetéssel.