Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5
16 KIEFER FERENC tikai kérdéssel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a logikai módszert a jelentésleírásból teljesen ki kell rekesztenünk. Tudott dolog, hogy a mai jelentéskutatás nem egy eredménye éppen a logikai módszerek alkalmazásának köszönhető. Az igazság inkább az, hogy a logikai módszerek szükségesek, de nem elegendőek a természetes nyelvi jelentés leírásához.17 A fentiekből következik az is, hogy a szemantika és a pragmatika egymástól való elkülönítése a természetes nyelvben nem alapulhat az igazságfeltételek kritériumán. Annyi azonban föltétlenül igaz, hogy ami igazságfeltételek segítségével leírható, az a szemantikához tartozik, de nem minden, ami ilyen módszerrel nem ragadható meg, tartozik a pragmatikába. 4. A logikai iskolák általában arra törekszenek, hogy a jelentést „magyarázzák", azaz, hogy azt visszavezessék valamilyen más entitásra. A kijelentéskalkulusnál a jelentés az igazságfeltételekkel azonos, a predikátum-kalkulusnál az extenzióval (a jelentés és az extenzió közé ékelődnek be az igazságfeltételek), az intenzionális logikában a jelentés az intenzió, amely egyrészt az extenzió felé jelent kapcsolatot, másrészt az igazságfeltételek felé. Kijelentések esetén végső soron persze a jelentés mindig igazságfeltótelek segítségével adható meg. Elképzelhető mármost olyan megoldás is, ahol a jelentést nem kíséreljük meg a külső valósággal magyarázni, hanem olyan entitásnak tekintjük, amely nem szorul magyarázatra, amely sui generis kategória. A jelentés tulajdonságaival ebben az esetben is foglalkozhatunk. Egy kifejezés jelentésére azoknak a relációknak (ezeket jelentés-relációknak nevezhetjük) a segítségével következtethetünk, amelyek az adott kifejezés és az adott természetes nyelv egyéb kifejezései között fönnállnak. Ilyen relációk a szinonímia, antonímia, következmény, preszuppozíció, stb. így például a „Péter agglegény" kijelentés szinonim a „Péter nőtlen férfi" kijelentéssel, ellentmondásban van a „Péter nős férfi" kijelentéssel, a „Péter agglegény" kijelentésből következik a „Péter férfi" kijelentés és így tovább. A „Péter agglegény" kijelentés jelentését akkor fogjuk megérteni, ha tudjuk, hogy a kijelentés milyen más kijelentéssel szinonim, milyen más kijelentéssel van ellentmondásban, milyen más kijelentés következik belőle, mit preszupponál, egyszóval, ha tudjuk, hogy milyen jelentésrelációk állnak fenn közte és az adott nyelv egyéb kijelentései között. Jerrold Katz jelentéselmélete tulajdonképpen ezekre a jelentésrelációkra épül (Katz 1972).18 Amit a jelentésrelációk meghatároznak, az a szó szerinti vagy kontextus-mentes jelentés. Ettől különbözik a kontextustól függő jelentés, amely ugyan feltételezi a kontextus-mentes jelentést, de ugyanakkor több szempontból meg is változtatja. A kontextustól függő jelentés a megnyilatkozás jelentése : ez a jelentés függ a beszélőtől, a hallgatótól és a beszédhelyzet egyéb tényezőitől. E felfogás szerint a szemantika tárgya a szó szerinti vagy kontextus-mentes jelentés, a pragmatikáé pedig a kontextustól függő jelentés. A szemantikai jelentést kizárólag a jelentésrelációk határozzák meg, a pragmatikai jelentés meghatározásához további tényezőkre van szükség. 17 Helyesebb lenne azt mondanunk, hogy ez a jelenlegi logikai módszerekre érvényes. Nem tudhatni ugyanis, hogy mit hoz a jövő : létrejöhetnek egészen új, a meglevőktől minőségileg lényegesen különböző logikai rendszerek, amelyek lehetővé teszik a ma a logika vizsgálódási köréből kizárt természetes nyelvi jelenségek vizsgálatát is. 18 Egyébként a strukturális szemantika is jelentésrelációkkal dolgozik, ha nem is a Katz munkáiból ismert explicit módon.
