Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5

14 KIËFER FERBÎTC kötelezettséget, akkor (3) (a) hamis. A performatív megnyilatkozásoknak tehát az a különleges tulajdonsága, hogy a megnyilatkozás alapját képező kijelentés igaz voltát részben már a megnyilatkozás puszta ténye biztosítja („selfverifying sentences"). Egyes esetekben a megnyilatkozás puszta ténye már önmagában is biztosítja a megnyilatkozás alapját képező kijelentés igaz voltát. Például a (4) Azt mondom, hogy Péter beteg megnyilatkozás kimondása már biztosítja (4) igaz voltát függetlenül attól, hogy például a beágyazott kijelentés „Péter beteg" igaz-e vagy sem. Összefoglalva tehát az eddigieket : a performatív megnyilatkozásoknak is tulajdonítható igazságfeltétel. Ha ugyanis nem így lenne, akkor a performatív megnyilatkozásokat ki kellene rekesztenünk a szemantikából, hiszen abból a feltevésből indultunk ki, hogy ami nem írható le igazságfeltételek segítségével, az már a pragmatikába tartozik. Ezt a nem kívánatos következményt a fenti — lényegében David Lewisnek köszönhető (Lewis 1970) — módszerrel ki tudjuk küszöbölni. (c) Eddig olyan kérdésekről volt szó, amelyek ma már lényegében megoldottnak tekinthetők. Most néhány olyan problémára szeretnénk rávilágítani, amely alapvetően megkérdőjelezi az igazságfeltételeken alapuló módszer általános érvényességét. Még a legbonyolultabb logikai rendszerek is csak két vagy három „logikai kötőszót" („logical connectives") ismernek : az „és"-t, a kizáró „vagy"-ot és a nem kizáró ,,vagy"-ot. Tekintsük most például az „és"-t. Eltekintve attól, hogy a logikai „és" korántsem felel meg a természetes nyelvi „és"-nek (márcsak azért sem, mert a logikai „és" kommutatív : p és q ugyanaz, mint q és p, ami a természetes nyelvekben általában nem áll), más probléma is van. Szemantikailag ugyanis szinonimnak kellene tartanunk a következő mondatokat : (5) (a) Éva szép és buta. (b) Éva szép, pedig buta. (c) Éva szép, de buta. (d) Éva szép, mégis buta. Ezeknek a mondatoknak a szemantikai jelentése mind egyenlő lenne az „Éva szép és Éva buta" logikai kijelentés jelentésével és így nemcsak a természetes nyelvi „és"-nek a logikai „és"-től eltérő jelentéseit kellene a pragmatikába utalnunk, hanem az „es , a „pedig", a „de" és a „mégis" kötőszók közötti különbségeket is. Márpedig ezek a különbségek „konvencionálisan" kapcsolódnak (tehát nem kizárólag a kontextustól függően) a szóban forgó kötőszókhoz. Következőleg e különbségeket szemantikainak és nem pragmatikainak szeretnénk tekinteni. (d) Problematikus a természetes nyelvi „kvantorszók" igazságfeltételeken alapuló leírása is. A következő mondatok közül a (6) (a) és (6) (b) mondatok jelentése leírható igazságfeltételek segítségével, a (6) (ç) mondaté azonban (legalábbis egyelőre) nem. (6) (a) Minden ember befolyásolható. (b) Két ember befolyásolható. (c) Némely ember befolyásolható.