Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5

10 KIEFER FERENC hogy az a tényállás, amelyre ez a kijelentés vonatkozik, fennáll. Az „Esik az eső" kijelentés igaz, ha a megfelelő tényállás fennáll, különben hamis. Az ,,Esik a hó" is egy tényállásra vonatkozik, de ez a tényállás nem ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy „Esik az eső". A két kijelentés más feltételek mellett lesz igaz (vagy hamis). Más szóval, a két kijelentés jelentése közötti különbség a két kijelentés igazságfeltételei közötti különbséggel korrelál. A mondatok jelentése tehát megadható igazságfeltételek segítségével. A'szintaxis képzési szabályokkal foglalkozik, a szintaxis által előállított mondatok azonban még interpretálatlanok. Az interpretálás a szemantika feladata, s ez a feladat abból áll, hogy minden mondatnak megadjuk az igazságfeltételeit. Ezt a programot Alfred Tarski (Tarski 1944) fogalmazta meg először. A formális logikában persze ez a program viszonylag könnyen megvalósítható. A logikus szabadon interpretálhatja a mondatokat : hogy milyen igazságfeltételeket rendel hozzá egy-egy mondathoz, megállapodás („stipulation") kérdése.9 Egy természetes nyelv mondatainál azonban már más a helyzet, szemantikai interpretálásuk nem lehet önkényes. Az ,,Esik az eső" kijelentésről mondhatjuk azt, hogy akkor és csakis akkor igaz, ha esik az eső (ha a megfelelő tényállás fennáll), de nem mondhatjuk azt, hogy akkor és csakis akkor igaz, ha nagyanyám kopasz. Mivel az igazságfeltételek természetes nyelvi szemantikai különbségekkel és azonosságokkal korrelálnak, elképzelhető, hogy a természetes nyelv mondatainak jelentése is leírható igazságfeltételek segítségével. A következőkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy ez mennyire lehetséges. Meg kell azonban még jegyeznünk, hogy az igazságfeltétel fogalma nem ugyanaz, mint az igazságérték fogalma. A nyelvészt nyilvánvalóan nem érdekelheti az, hogy valamely kijelentés igaz-e vagy hamis, de a jelentés és az igazságfeltételek közötti szoros korreláció miatt az már érdekelheti, hogy egy kijelentésnek mik az igazságfeltételei, azaz milyen feltételek alapján dönthetjük el, hogy kijelentésünk igaz-e vagy hamis. Mivel bennünket a természetes nyelvi mondatok jelentésének leírásánál azok belső szerkezete is érdekel, a kijelentés-kalkulus semmiképpen sem szolgálhat alapul az igazságfeltételekkel történő jelentésleíráshoz, hiszen a kijelentés-kalkulus (elemi) kijelentésekből indul ki, azokat nem elemzi tovább, és azokon végez műveleteket.10

így például nem mond nekünk sokat az a kijelentés-kalkulusból ismert szabály, mely szerint ha p és q kijelentés, akkor p & q is kijelentés és p &cq akkor és csakis akkor igaz, ha p és q egyidejűleg igaz. Érdekesebb számunkra már a predikátum-kalkulus, amely a kijelentések belső szerkezetét is vizsgálja, és a kijelentés igazságfeltételeit a kijelentést alkotó elemek tulajdonságaiból eredezteti. így például a „Kovács Péter gazdag" kijelentés jelentése így vezethető le. A „Kovács Péter" tulajdonnév 9 Gondoljunk csak arra, hogy a logikusok hányféleképpen formalizálták a p 3 q relációt ! Természetes nyelvi megfelelője a „ha . . . akkor", például „Ha jó fiú leszel, kapsz cukrot". Az egyik logikai rendszerben, logikailag érthető okokból, az implikációt mindig igaznak tekintik, ha az előzmény hamis vagy a következmény igaz. így például ebben a rendszerben a „Ha kettő meg kettő hat, akkor öt meg három nyolc" „igaz" értéket kap, ami nyelvészeti szempontból semmiképpen sem elégíthet ki bennünket. 10 Ez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben a szemantikai leírásban a kijelentés-kalkulusnak ne vennénk hasznát. Gondolhatunk itt elsősorban a mellérendelő szerkezetek és a feltételes mondatok leírására, de a tagadás vizsgálatánál sem érdektelenek a kijelentés-kalkulus eredményei.