Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5

SZEMANTIKA VAGfY PRAGMATIKA? 9 hogy a beszélő megnyilatkozásával milyen hatásokat kívánt a hallgatóban elérni. A hallgató az interakció-elméletben megfogalmazott elvek („maximák") segítségével következtet a beszélő kommunikációs szándékára. A „Jó napot kívánok !" megnyilatkozást a hallgató akkor érti meg, ha felismeri, hogy ezzel a megnyilatkozással a beszélő köszönni kívánt. Más szóval, a „Jó napot kívánok !" megnyilatkozás jelentése a köszönés. A „Már késő van" megnyilatkozás „kommunikációs" jelentése lehet sok minden: „Menjünk haza!", „Menjünk aludni !", „Menj haza !", stb. Egy megnyilatkozás kommunikációs jelentés általában nincs egyértelműen meghatározva : a kommunikációs jelentés a beszédhelyzet függvénye. Grice elméletével többek között az a baj, hogy a nyelvi jelentésről alig mond valamit. A konvencionális jelentés (nyelvi jelentés) és a beszélő kommunikációs szándékát kifejező jelentés (kommunikációs jelentés) között általában nincs kapcsolat. Egy megnyilatkozással igen sokféle kommunikációs jelentést fejezhetünk ki, és ugyanaz a kommunikációs jelentés rendkívül nagyszámú megnyilatkozáshoz kapcsolódhat. Ebből következik, hogy a kommunikációs jelentés ismeretében nem következtethetünk a konvencionális jelentésre.6 Grice elméletében sem vetődik fel a szemantikának a pragmatikától való megkülönböztetésének szükségessége. A megnyilatkozás jelentésének a jellemzése tisztán pragmatikai problémának minősül. Az interakció-elmélet természetesen igen fontos szerepet játszik a nyelvi kommunikáció leírásában. A kommunikációelmélet azonban nem nyelvelmélet és nem is lehet az több okból : (a) A nyelvnek ugyan jellegzetes funkciója a kommunikáció, de ez a funkció nem kizárólagos ; a nyelv nemcsak kommunikációs célokat szolgál. (b) Kommunikálni lehet nyelv nélkül is. (c) Van ugyan kommunikációs kompetencia is, de a nyelvi kompetencia más, mint a kommunikációs kompetencia : gyakran értjük ugyan, amit valaki mond, de nem fogjuk fel, hogy mit akar közölni, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a kommunikációs szándékot felfogjuk anélkül, hogy megértenénk a megnyilatkozást.7 Összefoglalóul tehát azt mondhatjuk, hogy az említett nyelvfilozófiai irányzatok (a beszédaktus-elmélet és az interakció-elmélet) ugyan rávilágítanak a nyelvi jelentés egy lényeges aspektusára, a megnyilatkozások pragmatikai vagy kommunikatív funkciójára, mégsem alkalmasak arra, hogy segítségükkel a nyelvi jelentés egészét megmagyarázzuk. Nézzük meg most, hogy a nyelvi jelentés leírásához milyen segítséget kaphatunk a formális logikától. 3. A formális logikai rendszerek a kijelentések jelentését általában azok igazságfeltételeivel hozzák kapcsolatba.8

Az „Esik az eső" kijelentés egy tényállásra vonatkozik. Ha azt állítjuk, hogy „Esik az eső", akkor ezzel azt állítjuk, 6 A Grice-féle jelentés-koncepciót igen sokan bírálták. Első bírálói közé tartozik John Searle is (Searle 1969). Nyelvészeti szempontból részletesen elemzi a Grice-féle elméletet Ruth Kempson (Kempson 1975). 7 Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a kommunikációelmélet a nyelv szerkezetéről sem mond semmit. De ez talán nem is tartozik céljai, feladatai közé. 8 Amikor a szemantikai kutatásokkal kapcsolatban jelentésről beszélünk, jelentésen mindig a kognitív vagy logikai jelentést értjük. Az egyéb jelentésfajták leírásával nem a szemantika foglalkozik. És természetesen az sem biztos, hogy minden nem kognitív jelentésaspektust a pragmatikában kell tárgyalnunk. így például a stilisztikai jelentés leírását csak egy stíluselmélettől kérhetjük számon.