Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Farkas Vilmos: Bakos Ferenc: A magyar szókészlet román elemeinek története 210

210 SZEMLE - ISMERTETÉSEK (Farkas erre külön utal), vagy párhuzamos átvételekkel kell számolnunk (Farkas ezeket az utakat, módokat részletesen jelzi). A szócikk befejező adatsora, az adott szó más szótárakban való szereplésének bibliográfiai feltüntetése; ez néha elég terjedelmes is lehet (pl. pórus a.). Meg kell jegyezni, hogy a szerző munkája befejező részében a közel 800 címszót a betűrendtől eltérő kronológiai rendbe állítva is bemutatja — az első előfordulás dátumát véve alapul (387—390.). Ugyanitt némi eligazítást ad a jelzett szóállomány fogalomköri megoszlására is, de ez a rész rendkívül sommás, az egyes fogalomkörök megnevezéséből és néhány odavágó példa megadásából áll. A TESz. anyagától való eltérésre Farkas külön utal ; eltérés egyrészt a származtatást, az etimológiát illetően lehet (erre nézve vö. a kötet 21—22. lapját), másrészt a szótörténetet illetően (Farkas külön megadja a TESz-belinél korábbi első előfordulások jegyzékét az érintett címszavak betűrendjében, 23—26). Igen érdekesek azon etimológiai fejtegetései, amelyek bizonyos népetimológizáási törekvésekre, ül. a magyar nyelvérzék szóalakmódosító hatására utalnak (pl. sok lszónál a magyar nyelvérzék a latin végződést kicsinyítő-becéző képzőnek érezte és elvonta : Angyelus «~ *AngyaVus ^ angyal | az us elmaradása a fordítói gyakorlattal is összefügghet. A zsinat szó esetén, a forrásul szolgáló synodus ragos alakjainál, a synod-um, synod-o stb. alakoknál a fordítók „alanyeseti *smocí-alakot is elvontak, s m. sinodus : *&inod (< z)sinat) megfelelés is létrejöhetett" (37). Mindezekután csak ismételten utalok Farkas Vilmos avatott tudására, melyet munkája megírásánál hasznosított s e tudás gyümölcseként létrejött kötetre, amely nemcsak a szakember, de a tárgy iránt érdeklődő művelt nagyközönség számára is értékes, sőt érdekes olvasmány. ÔXTK.Y BÉLA i Bakos Ferenc: A magyar szókészlet román elemeinek története Akadémiai Kiadó, Budapest 1982. 560 1. E témakörből az utóbbi évtizedekben több jelentős munka látott napvilágot ; ilyen pl. (korábbról) Blédy Géza, influenza limbii romane asupra limbii maghiare. Sibiu 1942. ; (ujabban) Márton Gyula, A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Bukarest 1972. ; Márton Gyula—Péntek János—Vöő István, A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Bukarest 1977. Bakos Ferenc kb. 2300 román elemet tárgyal, s ez már önmagában is utal munkája arányaira, sejteti a másfél évtizedes kutatásra fordított energiát. Elsősorban azt tekintette feladatának, hogy az eddigieknél mélyrehatóbb ós többrétű vizsgálatot végezzen, számot adjon a tárgyalt elemek egész történetéről, és méltó figyelmet fordítson szókészlettani és művelődéstörténeti elemzésükre. Munkája során a szóátvételt úgy tekintette, mint a több évszázada egymás szomszédságában élő két nép érintkezésének és művelődési kapcsolatainak nyelvi vetületét. Vizsgálati módszere a legkorszerűbbek közül való. Itt legalább két főbb mozzanat emelhető ki : az egyik a szó történetére, a másik az etimológiájára vonatkozik. 1. Az egyes jövevényeiéinek történetét a történeti szóföldrajz eszközeivel^próbálja tisztázni. Ha alkalom adódik, irodalmi nyelvi felhasználásukat is szemlélteti. így pl. a juhászat fogalomkörébe tartozó esztrenga szó (213) előfordulásai: 1546: Maros-Torda vm. ; 1573: Kolozs ; 1586 : Csík ; —Erdélyen kívül: 1612 : Pest-Pilis ; 1619 : Sáros; 1643 : Zemplén; 1647: Szabolcs; — mai elterjedési köre Erdélyen kívül: Szabolcs, Hajdú, Szolnok; Csanád, Csongrád ; az északi Felvidéken : Bereg, Zemplén, Abaúj-Torna, Borsod, Gömör, Heves, Nógrád ; a Duna—Tisza közén, sőt több ízben Veszprém megyében is följegyezték ; — az írói nyelvhasználatban : a hitvitázók (Pázmány, Sámbár, Czeglédi István) után Gvadányi, Kazinczy, majd Jókai, Mikszáth, Móricz stb. műveiben is jelentkezik. — 2. Etimológiai vonatkozásban : a szerző mindig ügyel arra, hogy a románból a magyarba való átvételnek a mozzanatán kívül a román szó etimológiáját se hagyja magyarázatlanul. Az esetleges távolabbi kölcsönzési mozzanat figyelembe vétele tágabb etimológiai horizontot jelent. Ennek megrajzolására azért is szükség van, mert a magyarba átkerült román elemek túlnyomóan nagy része a románban is jövevény (arab, bolgár, cigány, francia, görög, lengyel, német, olasz, oszmán-török, szász, szerb-horvát, ukrán). Ilyen aspektusból nézve számos magyar kölcsönszó nem egyszerűen csak román eredetű, hanem — a nemzetközi szavak vizsgálatában alkalmazott módszernek megfelelően — regionális vándorszónak tekinthető ; ezen azt értjük,