Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Károly Sándor: Zsilka János: Jelentés-integráció 211

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 211 hogy számos nyelvben akár mint a szókészlet alapeleme, akár mint perifériális jövevény -eleme megtalálható. Ha ugyanis így szemléljük a dolgot, másképp értékelhető az a tény, hogy az összmagyarság köznyelvében csak tucatnyi román eredetű ún. közszó található. Egyébként — talán a növekvő idegenforgalom révén — újabban a cserge is ide számítható : emellett a (van vér a) pucájában 'merész, vállalkozó szellemű stb.' (vezérszava) már a bizalmas-tréfás stílus sajátja. — Módszertanilag érdemes volna a magyar vezetéknév-rendszer ide vonható anyagát is megvizsgálni ; 1. pl. Bacsó (Béla) ; Goda (Gábor) ; Púja (Frigyes) stb. Itt említhető, hogy a szerző az aktuális nemzetközi szakirodalomnak az általános tanulságait rendszeresen figyelembe veszi. A leggyakrabban az alábbi műveket idézi : U. Weinreich, Languages in contact. New York 1953. ; L. Deroy, L'emprunt linguistique. Paris 1956.; T. E. Hope, Lexical Borrowing in the Romance Languages. Oxford 1971. (A 89. lapon Tappolet-ra hivatkozik, az ő műve azonban a forrásjelzések közül hiányzik.) Egyébként a kötet a Bevezetésen ós az Összegezésen kívül 10 főbb fejezetre oszlik. A magyar szókészlet román elemeinek kronológiája, területi és a különféle stílusrótegekben való elterjedtsége c. főfejezet mellett mindenekelőtt a Szóföldrajzi megjegyzések c, A kétnyelvűséggel kapcsolatos jelenségek c, a Román jövevényszavaink fogalomkörök szerinti megoszlása c. fejezet számíthat érdeklődésre. A szócikkek kidolgozása mintaszerűen következetes ; nagy lexikográfiái gyakorlatra vall. A szótörténeti anyag tálalásában, az etimológiai megközelítésekben, a magyar hangtörtóneti magyarázatokban azonban néhol más megoldás célszerűbb volna. A magyar szótörténeti közlésekben (nemcsak szerzőnknél) előfordul, hogy lényegében nem a alakhoz képest am. pucka,puckó, pucika —féle nem alakváltozat, hanem (a magyaron becímszót dokumentáló adatok keverednek a címszóéval. így pl. a m. puca (< rom. púta) alakhoz képest a m. pucka, puckó, pucika-féle nem alakváltozat, hanem (a magyaron belül) igazában más képzésű szó (307). Némileg hasonló a m. mióra 'bárány' (< rom. mioára ua. < rom. *mil'oarä < lat. *angelliola) mellett megadott n(y)ivora alak megfelelője a románban valóban alakváltozat (^ niuçra): a magyarban azonban külön átvételnek minősül (217). Az ilyen szóalakokat jobban el kellene különíteni ! — A román elemek minősítésében a „latinból való"-féle kitétel csak akkor megfelelő, ha a román szó valóban kölcsönzés (mint pl. az ukrán, oszmán-török, újgörög stb. jövevények) ; ezért pl. a m. váka 'tehén' (< rom. váca ua.) esetében ,,Ez a latinból való" (371) helyett a < rom. váca ua. ; vö. lat. vacca ua.-féle megoldás talán helyesebb (pontosabb) volna, ti. a román szó nem kölcsönzés, hanem folyamatos továbbélés eredménye. — Am. furulya (< rom. fiúiéra ua.) elsősorban az l nélküli m. fujera <~ fuj(j)ora alak hangátvetéses változatának tekinthető (232). — Helyenként bizonyos szűkszavúság tapasztalható ; így pl. a m. sztogos, stogos < rom. stogos 'keresztezett cigájafaj' mint a szláv eredetű stog 'asztag' származéka : a származók jelentésének kialakulása magyarázandó (275) ; a m. hodály a románon át is összefügghet az oszmán-török oda 'szoba' szóval (171—2), ez pedig a m. R. odálik 'odaliszk' származék alapja stb. A kötet szerkesztését is csak dicsérni lehet ; néha azonban az összetartozó, de más-más évszázadból adatolt s így külön tárgyalt elemeket utalózással közelebb lehetett volna hozni; pl. a m. pulya 'gyerek' (16. sz.), a m. puj 'kukoricahajtás' (19. sz.), a m. puj 'tyúkhívogató' (20. sz.) alapja a rom. pui 'csirke ; fióka, sarj, hajtás'. — Az értelemzavaró (sajtó)hiba ritka. Mégis : a 157. lapon lofoget [ !] áll, nyilván a logofet helyett ; a 255 (deszkintál a.) : rom. a descínta 'ráolvas' alakulatban az a is kurziválandó ; a kantár szócikkében (215) a Kvár feloldandó (Kolozsvár) ; a bakonyás szócikkében (250) hiányzik a rom. bäcänie jelentése ; 243 (szápoly a.) : a rom. eapói 'irtókapa' ,,a latin sápa 'kapa' [ !] származéka", helyesen : a latin eredetű sápa .... stb. Bakos Ferenc könyvének alapja megvédett akadémiai doktori disszertáció ; méltán érdemli a nyelvészeti szintézis rangját. Tamás Lajos : Etymologisch-historisches Wörterbuch der ungarischen Elemente im Rumänischen (Budapest 1966.) című munkáját is figyelembe véve most már két oldalról is vizsgálható nagy monográfiák alapján a két nép nyelvi kapcsolata. FARKAS VILMOS Zsilka János: Jelentés-integráció Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. 421 1. 1. A „Bevezetés"-ben a szerző felvázolja eddigi munkáinak az eredményeit, amelyekből a következőket emeljük ki : A szintaktikai szerkezet és a jelentós egymással összefonódva bontakozik ki; a síkok egymásról csak mesterségesen választhatók le. — 14*