Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)
Tanulmányok - Szabolcsi Anna: A specifikus/nem specifikus megkülönböztetéséről [On the Specific/Non-Specific Distinction] 83
A SPECIFIKTJS/NEM SPECIFIKUS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉBŐL 87 intonációs minta általánosságban a specifikus, az eső általánosságban a nem specifikus interpretációt hordozza — amelyet azután a mondatjelentés különféle összetevőiben mindig a megfelelő értékek töltenek ki. (Űgy tűnik, a létesítő szerkezet intonációs mintája az egyetlen, amely sajátosan egyfajta nyelvtani szerkezethez kötődik, ti. egy igeosztályban az intranzitív ige alanyának és a tranzitív ige tárgyának az utóspecifikusságát jelzi). 3. A légtelenített igealak aspektus tekintetében, a két híres ember és a három cső a (szűkebb értelemben vett) specifikusság tekintetében semleges forma : az intonáció függvényében mind a három-három fajta interpretációt felvehetik. (Az ismerek mint jelen idejű statikus predikátum nem lehet jelölten folyamatos és nem vesz részt létesítő szerkezetben.) A továbbiakban a főnévi csoport, az ige és az intonáció kölcsönhatását egy olyan kis példacsoporton fogom megvizsgálni, ahol a fenti lehetőségek valamelyike nem valósul meg. 3.1. Maradjunk egyelőre azoknál a főnévi csoportoknál, amelyek a mondatkörnyezet függvényében valamennyi értelmezési lehetőséget megengedik, és legyen az ige a szerkezet változó eleme. Érdemes ismét tagadó példából kiindulni. (9) Nem kaptam két levelet. (10) Nem érkezett két levél. Mindenképpen szembetűnő, hogy — például (l)-gyel ellentétben — a (9) és (10) mondat nem kétértelmű ; nincsen olyan olvasatuk, amelyben az egzisztenciális kvantor kívül maradna a tagadás hatókörén. A kezdetben mondottak szellemében most föl kellene tennünk, hogy a kap és az érkezik rendelkezik valamilyen, a tagadás hatókörét szabályozó tulajdonsággal. Jelenlegi megfontolásaink szerint viszont abból indulhatunk ki, hogy ahhoz, hogy az egzisztenciális kvantor kívül maradhasson a tagadás hatókörén, a főnévi csoportnak specifikusnak kellene lennie. Figyeljük meg az állító változatokat — csak utóspecifikus és nem specifikus olvasatuk van: . (11) Kaptam két levelet. (12) Érkezett két levél. Ennek fényében a kap és az érkezik sajátosságát abban jelölhetjük meg, hogy kizárja a specifikus olvasatot ; így pedig (9) és (10) egyértelműsége a tagadással kapcsolatos külön tulajdonság posztulálása nélkül is ,meg jósolható". (Az utóspecifikus olvasat hiánya (9) és (10) esetében már valóban a tagadás jelenlétével függ össze, de egyáltalán nem kivételes. Semmilyen tagadó mondatnak, így akár a Nem légtelenített három csövet-nek sincs utóspecifikus olvasata, nyilván azért, mert valaminek a meg nem történte nem alkalmas dolgok létesítésére, egyedítésére). Ezzel a magyarázattal az intonációs adatok lényegében összhangban vannak. (9)-nek és (10)-nek kétségkívül csak eső, azaz jellegzetesen nem specifikus intonációja lehetséges ; (11) és (12) esetében pedig az eső intonáció a nem specifikus, az előbb eső, majd a köznéven megemelkedő az utóspecifikus értelmezést hívja elő. A várakozással ellentétben azonban az utóbbi, állító mondatok ejthetők egyenletesen is (anélkül, hogy a specifikus olvasat előállna).
