Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves 3

6 SEBESTYÉN ÁRPÁD Kálmán Béla a nemzetközi finnugrisztikának szinte minden rendezvényén jelen van és hallatja szavát. Mindent elolvas, ami bárhol megjelenik az őt érdekL lő kérdésekről. Nem tartja rangon alulinak a könyvismertetést. Bibliográfiájának ebben a rovatában szinte minden fontos személyiség neve előfordul : Sauvageot, Rombangyejeva, Kannisto, Liimola, Balangyin, Vahruseva, Saareste, Fokos, Lovotha, Virtaranta, Nissilä, Décsy, Mägiste, Lakó, Hajdú, Veenker, Plöger, Pirotti, Honti stb. A fentiek alapján az összegezés szándéka nélkül is elmondhatjuk : nem mindennapi teljesítmény az, amit Kálmán Béla a hazai és nemzetközi finnugrisztika tudományában elért. Pedig ezzel még korántsem merítettük ki működésének területeit. 6. Magyar nyelvészeti munkálkodásának egyik fő területe a nyelvjáráskutatás: mint fentebb láttuk, e téren már Debrecenbe kerülése előtt jelentős eredményeket ért el. Jelentősen kibővített, átdolgozott egyetemi nyelvjárástani tankönyve, a „Nyelvjárásaink" (Tankönyvkiadó, Budapest 1966. 150 1.) ma már negyedik kiadásban segíti az oktatást. Kiemelkedő jelentőségű a Magyar Nyelvjárások Atlaszának munkálataiban való közreműködése. Ennek adatgyűjtése során 120 kutatóponton végezte el a szóföldrajzi kérdőív kikérdezését, bejárva nemcsak az egész országot, hanem a szomszéd államok magyarlakta területeit is. Az atlaszt kísérő elméleti, módszertani kötetekben tanulmányt írt a nyelvjárási hangjelölés kérdéseiről, illetőleg a kutatópontok kiválasztásáról. A nyelvatlasz, az eddigi magyar dialektológia legnagyobb teljesítménye kitűnő kutatógárdát kovácsolt össze. Kálmán Béla nyelvszemléletére is jelentős hatással volt : a nyelvföldrajzi szemlélet, a jelenségek területhez, társadalmi rétegekhez kötődése minden vizsgálatát áthatja. Sokat írt a magyar és külföldi atlaszmunkálatokról, a terepmunka nyelvészeti tapasztalatairól, tájszó- és szólásmagyarázatokról (pl. MNy. 49: 229 — 231, 514—523; 50: 212—221,501-506; 51: 503-511; MNyj. 4: 173-199,6: 110-112; 18: 143,19: 125—126; Nyr. 82: 493 — 497; ALH 22 : 430-432 ; stb.). Gyakran foglalkozik a nyelvjárástan elméleti kérdéseivel is : „Megjegyzések a nyelvjárási izoglosszákról" (MNyj. 8 : 3—9) ; „Zur Phonologie der ungarischen Dialekte" (Linguistische Studien 122 : 155—66) ; „Une isoglosse phonémique européenne" (ALH 24 : 197 — 203) ; „Der ALE und der Ungarische Sprachatlas" (CQIFU III, 239 — 246) ; stb. Igen érdekesek azok a tanulmányai, amelyeket egyéves amerikai ösztöndíja idején szerzett tapasztalatairól írt : „Amerikai magyarok" (Nyr. 94 : 377—386) ; „Somé Linguistic Features of Hungárián as Spoken in the USA" (CTIFU I, 608-611) ; stb. 7. Amagyar nyelvtörténeti kutatások szinte minden műfaját megtalálhatjuk Kálmán Béla írásai közt. Számos szellemes szófejtéséből említünk néhányét : kötelet ver, kanyaró, sió, zsilip, pulyka, véd, oltalmaz, lábatlankodik, barna, Béla, incselkedik, nyaka közé szedi a lábát, mût, roshad, egy ültő helyében, hervad stb. Jellemző, hogy „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára" három kötetét ismertetve több száz szócikkhez fűz megjegyzéseket, kiigazításokat, módosítási javaslatokat. Igen értékesek azok a tanulmányai, amelyekben a magyar hangrendszer történeti kialakulását vizsgálja a rendszertani szempontok előtérbe állításával : „Adalékok a magyar mássalhangzók újabb történetéhez" (MNyj. 3 : 123— \