Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves 3

KÁLMÁN BÉLA HETVENÉVES 7 130) ; „A finnugor szóvégi magánhangzók történetéből" (NyK 60: 409— 413) ; „A magyar mássalhangzó-rendszer kialakulása" (MNy. 61 : 385—398) ; „Zur Entstehung des ungarischen Konsonantensystems" (CSIFU I, 227—234) ; „Hangrendszer és hangváltozások" (MNy. 64 : 5—8) ; „Système phonologique et changement phonétique en Hongrois " (ÉFOu. 5: 107-118); „Hung arian Historical Phonology" (In : L. Benkő—S. Imre [szerk.], The Hungárián Language. Budapest 1972. 49 — 83) ; stb. Egy másik kedves és eredményesen művelt területe az igeragozás, főleg az igeidők története : „Az igeragozás néhány kérdése a 20. század középiskolai nyelvtanaiban" (In: Sulán B. [szerk.], Nyelvtani tanulmányok. Budapest 1961. 203 — 212) ; „Jövő idejű igealakok Az Ember Tragédiájában" (MNyj. 17 : 41—50) ; „A jövő idő kifejezései a magyarban" (Nyr. 96 : 392—404) ; „Un chapitre de l'histoire des temps verbaux hongrois" (ÉFOu. 9: 109—13); „A magyar múlt idejű igealakok történetéből" (MNyTK 140. sz. 117—124) ; „Zur Geschichte der Tempora im Ungarischen" (In: Studies in Finno— Ugric Linguistics. Uralic and Altaic Séries. Vol. 131 : 101 — 114) ; stb. Finnugrisztikai és általános nyelvészeti kérdéseket is érintenek az egyeztetésről és az igenlő válaszadásról szóló tanulmányai : „Értelmi és alaki egyeztetés" (NylOK 29 : 33—46 ; vö. MSFOu. 150 : 144—150 ; JSFOu. 76 : 43— 60) ; „Az igenlő válasz" (Nyr. 89 : 6—22) ; „Die bejahende Antwort in den obugrischen Sprachen" (FUF 25 : 189—217) ; stb. 8. Külön területet képviselnek Kálmán Béla munkásságában a névtannal foglalkozó művei. Rövidebb tanulmányok és névfejtések után 1967-ben átütő sikert aratott a Gondolat Kiadónál megjelent könyve : „A nevek világa". A tudománynépszerűsítőnek szánt összefoglalás gyorsan kézikönyvévé vált a kutatóknak, egyetemi hallgatóknak is. Újabb kiadások után angolra fordítva már az Akadémiai Kiadónál jelent meg: „The World of Names" („A Study in Hungárián Onomatology." Budapest 1978. 199 1.). Külföldi ismertetői is nagy elismeréssel írtak róla. Névtani tanulmányainak száma több tucatra rúg. Csak a változatosság kedvéért említünk meg egy párat : „Debreceni keresztnevek a XVII—XX. században" (MNy. 13: 91 — 104); „A népetimológia helységneveinkben" (Nyr. 91: 1 — 11); „Helynévkutatás és szóföldrajz" (NytudÉrt. 58: 344— 350) ; „Amerikai magyar helynevek" (NytudÉrt. 70 : 42—45) ; „Paralelle Ortsnamen in mehrsprachigen Gebieten" (Onoma 21 : 502—506) ; „Personennamen aus Redensarten" (UAJb. 50 : 66 — 67) ; „Hogyan keletkeztek a helységnevek ? " (NylOK 30 : 171 — 174) ; „Buda vidéki helynevek a 18—19. századból" (MNyj. 22 : 51-70) ; stb. 9. A nyelvművelés és tudományos ismeretterjesztés körébe vágó írásainak száma meghaladja a négyszázat : több önálló kötet telne ki belőlük. Az egyetemi oktatáson kívül részt vállal a közoktatás gondjainak megoldásában is : már az ötvenes években nyelvtankönyvírásban vett részt ; ma az új tantervek anyagát segít összeállítani. Mint egyetemi oktató tanárnemzedékek sorát készítette fel az iskolai munkára és a tudomány művelésére. Tanítványaival, munkatársaival kiegyensúlyozott, békés, harmonikus kapcsolatban él ; segíteni, beszélgetni mindig ráér. Se szeri, se száma közéleti tisztségeinek, kari, egyetemi, minisztériumi és akadémiai megbízatásainak. Két évtizedig volt a debreceni Nyári Egyetem c