Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves 3

KÁLMÁN BÉLA HETVENÉVES 5 „A szövegek jelentősége messze túlnő nyelvészeti felhasználhatóságuk keretén. Még azon is, hogy egyes darabjai unikumok, egyes vogul nyelvjárások egyetlen reprezentánsai. Legalább ilyen értékes az a sajátságuk, hogy bemutatják és szinte átfogják az egész, mai, élő vogul kultúrát, a mitologikus meséktől a modern hétköznapok világának a sokszor egyszerű formákba öntött tükrén keresztül egészen a magas rangú irodalomig (Sesztalov, részben Vahruseva) s ezzel új, bő anyagot szolgáltatnak számos tudományágnak" (NyK 81 : 404). A vogul népköltészetnek a nagyközönség számára talán még sehol sem adták ki olyan gazdag gyűjteményét, mint a „Leszállt a medve az égből" című kötet (Európa Kiadó, Budapest 1980. 537 1.). Ennek anyagát válogatta, a nyersfordításokat készítette, szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket is Kálmán Béla írta. Jól mutatja ez a kötet is, hogy a modern finnugrisztika nem korlátozódik a nyelvészetre : magába foglalja a népköltészet régi és új darabjait is, akár csak az irodalom, a néprajz, a régészet és a történelem stúdiumait is. 4. Természetes, hogy a fenti önálló kötetek mellett még sokkal nagyobb változatosságot mutatnak Kálmán Béla finnugor tárgyú tanulmányai, cikkei. Szófejtéseivel rendszeresen találkozunk a folyóiratokban (vö. pl. NyK 54: 254-258; 56:274-276; 61: 350-358; 64: 347—351; 67: 322-325; UAJb. 31: 140—148; stb.). Sz ö ve g k ö z 1 é s e i hasznos új vizsgálandó anyagot jelentenek (vö. NyK 62 : 23—32 ; 338 — 340 ; 70 : 139—153 ; 76 : 119—134 ; stb.). A vogul szókincset már említett művein túl olyan tanulmányai is vizsgálják, mint az ,,Obi—ugor elemek az orosz nyelvben" (NyK 53 : 153—171) ; „Tatár jövevényszavak a vogulban" (uo. 83 : 43—55) ; stb. A grammatikai rendszer kérdéseihez is gyorsan elvezetik Kálmán Bélát a szövegek és szófejtések : mihelyt elegendő konkrét vizsgálatra támaszkodhatik, nem mulasztja el az elméleti, rendszertani, átalánosítható tanulságok levonását. Alapos magyar nyelvészeti ismeretei gyakran késztetik arra, hogy valamely magyar történeti nyelvészeti kérdést a vogulban is szemügyre vegyen. íme egy néhány kiragadott téma : ,,A szókezdő mássalhangzó-torlódás föloldása a manysiban" (NyK 55 : 262—265) ; „Hangmegfelelések a manysi nyelv orosz jövevényszavaiban" (NyK 57: 112—123); „Die Auslautvokale der russischen Lehnwörter im Wogulischen" (UAJb. 28 : 254— 259); „A finnugor szóvégi magánhangzók történetéből" (NyK 60: 409 — 413); „Über die wogulische Schriftsprache" (UAJb. 34: 128 — 133); „Die bejahende Antwort in den ob—ugrischen Sprachen" (FUF 35 : 189—217) ; „Das reduzierte Vokalphonem im Wogulischen" (Proceeding of the Fifth Intern. Congr. of Phonetic Sciences. Basel—New York 1965. 378—380) ; „Eine Kongruenz—Erscheinung im Wogulischen" (FUF 40: 66—73); „Ein Beitrag zur Kongruenz im Wogulischen" (MSFOu. 150: 144—150); „Van-e labio-palatoveláris mássalhangzó-fonéma a vogulban ? " (NyK 78 : 359— 363) stb. 5. Aligha tekinthetjük egyszerűen hobbinak, kikapcsolódásnak azt a fordítói tevékenységet, amelyet Kálmán Béla folyamatosan végez. A nyelvtudományi célú szövegfordításokat nem tekintve is igen jelentős mennyiségű és fontosságú a vogul népköltészetből való nyersfordítása. Észt szépirodalmi fordításaival a legjobb műfordítók sorába tartozik : egy teljes regényt, több kisregényt, számos novellát ültetett át magyarra.