Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)
Tanulmányok - Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves 3
4 SEBESTYÉN ÁRPAD babos, pirhács (1950) stb. Rendszeresen írt nyelvművelő, ismeretterjesztő cikkeket is a Magyarosan folyóiratban. Látni való, hogy alapos és indokolt volt Bárczi Géza és Zsirai Miklós választása, amikor a debreceni katedrára Kálmán Béla kinevezését kezdeményezték. 3. Az azóta eltelt három évtizedben egy hihetetlenül gazdag életmű kibontakozásának lehetünk tanúi : Kálmán Béla a mai magyarországi nyelvtudomány egyik legszínesebb, legsokoldalúbb egyéniségévé fejlődött. Megjelent írásainak száma meghaladja a hétszázat. S ha a kisebb nyelvművelő, ismeretterjesztő munkákat elhagyjuk is, tucatnyi önálló könyv és több száz tanulmány, cikk, könyvismertetés jelzi rendkívüli termékenységét. Helyzetéből, munkaköréből következően elsősorban a finnugrisztika területén folytatja tudományos munkáját. A Munkácsi hagyaték általa szerkesztett első kötete már Debrecenbe kerülésének évében megjelent : ,,Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény III/2." (Akadémiai Kiadó, Budapest 1952. 436 1.). Nem maradt el a folytatás sem, igaz, egy évtizedet kellett rá várni : „Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény IV. kötet 2. rész. (Fejezetek az obi—ugor népköltészetből" (Akadémiai Kiadó, Budapest 1963. 314 1.). E munkája betetőzéseként már nyomdában van a ,,Munkácsi Bernát vogul szótára", a hagyaték e fontos részének német, magyar, orosz értelmezésekkel ellátott anyaga (vö. MNyj. 22: 123 — 126; NyK 82: 297-302). A nemzetközi vogulisztika szempontjából is igen jelentősek Kálmán Béla vogul egyetemi tankönyvei, hiszen a tudományos utánpótlás nevelése szempontjából ezek elengedhetetlenül fontosak. A ,,Manysi nyelvkönyv" (Tankönyvkiadó, Budapest 1955. 601.) nemzetközileg is az első munka ebben a műfajban. Ezzel lehetővé vált, hogy a magyar szakosok számára a finn mellett vogul is választható finnugor nyelvként kerüljön be a tantervbe (vö. Keresztes : MNyj. 22 : 97). Néhány év múlva új változatban dolgozta ki egyetemi vogul tankönyvét „Chrestomathia Vogulica" címmel (Tankönykiadó, Budapest 1963. 124 1.). Ebben az előző tankönyv tapasztalatait is felhasználva, saját, 1957 —58-as leningrádi tanulmányútján készített vogul szöveggyűjtéseire alapozza munkáját, de közöl Munkácsitól való szövegeket is. A külföldi felhasználás elősegítésére párhuzamosan magyar és német szöveggel látta el a kézikönyvet. (Ennek 2. átdolgozott kiadása 1976-ban jelent meg.) A mű megérdemelt sikerét bizonyítja, hogy nemsokára megjelentették angol fordításban is : „Vogul Chrestomathy" (Indiana University Publications. Uralic and Altaic Séries. Vol. 46. Mouton, The Hague 1965. VIII + 139 1.). — Ezek a tankönyvek igen fontosak a Kálmán Béla által megindított finnugor szakos képzés szempontjából is : a magyar finnugrisztika számára az obi—ugor nyelvek oktatásának és kutatásának ügye különös figyelmet érdemel. Nem hagyhatjuk említés nélkül Kálmán Béla további három könyvméretű vogulisztikai művét. Akadémiai doktori értekezésként védte meg a vogul nyelv orosz jövevényszavairól írt munkáját : „Die russischen Lehnwörter im Wogulischen" (Akadémiai Kiadó, Budapest 1961. 327 1.). E szókincsréteg elkülönítése és vizsgálata az egész finnugor etimológiai kutatás szempontjából fontos volt. Az egész nemzetközi vogulisztika elismerését váltotta ki az a műve, amelyben saját vogul nyelvi szöveggyújtését dolgozta fel és adta közre : „Wogulische Texte mit einem Glossar" (Akadémiai Kiadó, Budapest 1976. 353 1.). Érdemes erről idéznünk egyik ismertetőjének, Gulya Jánosnak a szavait :
