Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves 3

Kálmán Béla hetvenéves 1. Kálmán Béla 1913. február 28-án született a Sopron megyei Lakompak községben. Alig 14 éves volt, amikor erdőmérnök édesapja meghalt, nyolcgyer­mekes családot hagyva hátra. Középiskoláit Szombathelyen végezte, majd a budapesti egyetem francia—német szakára iratkozott be. Később a németet el­hagyva a magyar szakot vette fel. Az Eötvös Kollégiumban Gombocz Zoltán ta­nítványalett, az ő hatására kezdett foglalkozni finnugor nyelvészeti kérdésekkel. Még egyetemistaként egy egész évet tölthetett ösztöndíjasként Észtországban. 1936-ban szerzett magyar—francia szakos tanári oklevelet. Végzés után különböző gimnáziumokban tanított, legtovább az Érsekújvári Állami Gimná­ziumban (1939—44). Három háborús év, katonáskodás és hadifogság után a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán dékáni titkári állást kapott, s egy­ben lehetőséget arra, hogy megbízott előadóként nyelvészeti órákat is tartson. 1949-ben a Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett, majd 1952-ben kineve­zést nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Finnugor Nyelvtudo­mányi Tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárnak. Bárczi Géza Budapestre távozásával ekkor kapott külön státust az egyetem finnugor tanszéke (vö. Jakab L. : MNyj. 22 : 81 — 93 ; Keresztes L. : MNyj. 22 : 95—105). Kálmán Béla élete, munkája ettől kezdve szorosan összeforrt a tanszékkel, a karral, az egyetemmel és Debrecen városával. 2. Kinevezésekor még nem volt 40 éves, de már sokszínű, jelentős kuta­tási tevékenység állt mögötte. Finnugrisztikából már 1938-ban bölcsészdoktori címet szer­zett „Obi—ugor állatnevek" című értekezésével (MNyTK 43. sz. Budapest 1938). írt a finnugor őshaza kérdéseiről, a denevér vogul nevéről, Reguly Antal munkásságáról, a finn és az észt nyelvújításról, az obi—ugor madárnevekről stb. Az akadémia megbízásából 1949-től intenzíven dolgozott Munkácsi Bernát vogul népköltési gyűjteményének kiadásra való előkészítésén. A magyar nyelvjáráskutatás terén is szép eredményeket ért el. Kiemelhetjük ,,A bősárkányi gyékényszövés és szókincse" című munkáját (Magyar Nyelvjárási Tanulmányok 2. sz. Budapest 1942. 201.), illetőleg „Nyelv­járási gyűjtésünk múltja, mai állapota és feladatai" című értékes helyzetfel­mérését (Néptudományi Intézet. Budapest 1949). Bekapcsolódott a magyar nyelvatlasz Bárczi Géza által irányított előmunkálataiba is, 1951-ben pedig megjelent „A mai magyar nyelvjárások" című egyetemi tankönyve (Tan­könyvkiadó, Budapest 1951. 35 1.). Számos nyelvtörténeti cikke, szófejtése is megjelent : hány, hatag, Veresztvény (1944), lódarázs, gödő (1947), geburnus, pipöUe, hars (1949), 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom