Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szentgyörgyvári Artúr: Nyelvészkongresszus Tokióban 150

154 SZEMLE - ISMERTETÉSEK kontextuális) teóriát ismertette mint olyan átfogó koncepciót, amelybe szerinte a szociolingvisztika is belefér. Tény, hogy 1954 óta nyomon követhető, hogy milyen gonddal térképezte fel T. Slama-Cazacu a „kontextuális szintek" tényezőit. Az empirikus alapozású kontextuális megközelítés után, Willem J. M. Levélt, a nijmegeni Max Plank pszichológiai intézet igazgatója, Chomskyihletésű folyamatmodellt mutatott be a beszélő szövegalkotói tevékenységének vizsgálatára. A modell három alrendszerre tagolódik, melyek szintekbe rendezhetők (a mondanivaló linearizálása, a nyelvi megformálás, az artikulálás). Ezeket a szinteket a szerző „modul"-okban reprezentálta. Modelljét munkahipotézisként mutatta be. Modern látásmódjának kiegyensúlyozására nem mulasztotta el felhasználni a régi retorikák bölcsességét. Tekintve, hogy folyamatmodellről van szó, szrephez jut a modellben a mozágsirányítas, melyet Levélt ,,monitor"-nak nevez. Ebben a vonatkozásban a dolgozat azt a benyomást keltette, hogy a szerző még nem elég széles alapon gondolta át a kérdést. A pszicholingvisztikának szentelt plenáris ülés volt az egyetlen, amelyen az előadók nem az előre kiadott program szerint, nevük betűrendjében kerültek sorra. Beavatatlanok eltűnődtek ezen. Azért történt-e ez, mert Levélt spekulatív szemléletmódját nem akarták előtérbe helyezni ? Tény, hogy a plenáris ülésen sehol sem váltott ki olyan érzékenységet a Chomsky-indítású látásmód, mint a pszicholingvisztikai vitában. Az is tény, hogy a pszicholingvisztikai plenáris volt az egyetlen, ahol a nők többsége érvényesült az irányításban. Az elnök Walburga von Raffler-Engel (Nashwille) volt. Az első előadó a sorrend megváltoztatása után Els Oksaar lett, a második helyre Tatjana Slama-Czazacu került, a harmadik helyre pedig Wilhelm J. M. Levélt, aki az eredeti kiírás szerint első volt. A pszicholingvisztika plenáris megvitatása még nem tette nyilvánvalóvá, hogy a várt, önálló diszciplína megszületett. Bizonyos azonban, hogy a nyelvészet egyre szigorúbb logikájú megközelítése ellenhatásként is sürgette a nyelvhasználó szerepének következetes pszichológiai átgondolását. Tulajdonképpen itt mutatkozott meg legátfogóbban az integrálódási folyamat. Az emberközpontúság a nyelvészetben előtérbe került és a vitában helyenként jelszóvá forrósodott. 5.5. A nyelvhasználat kérdései a szociolingvisztikai plenáris ülésen kerültek napirendre. Einar Haugen a kétnyelvűek nyelv választási problémáiról beszélt, részben mint aki átéli a kétnyelvűséget, részben mint következetes kétnyelvűség-kutató, részben mint aki mások írásai alapján is átgondolta a bilingvizmus kérdését. Johann Knobloch volt az egyetlen, aki Tokióban plenáris ülésen németül adott elő. (Franciául a francia A. Culioli és E. Coseriu tartotta plenáris előadását, huszonhármán azonban angolul. (J. Knobloch előadásának címe : ,,Soziolingvistische Probleme in der Bundesrepublik Deutschland". William F. Mackey a szociolingvisztika múltjáról és jövőjéről beszélt. Előadása, 102 kiemelt bibliográfiai utalással, a tokiói kongresszus legdokumentáltabb előadása volt. 6.1. A plenáris előadások témakörei szekcióüléseken és munkacsoportok eszmecseréiben gyűrűztek tovább. A szintaxis és a szemantika tárgykörében 67 szekcióelőadást tartottak. Ezekhez kapcsolódott három munkacsoport témája. Az egyikben a kölni C. Lehmann szervezésében T. Givón, E. Keenan, E.