Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szentgyörgyvári Artúr: Nyelvészkongresszus Tokióban 150

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 155 Coseriu, W. Dressler és mások vitatták meg a nyelvtipológia helyzetét : „the state of art in language typology." Egy másik munkacsoportban S. S. Dik vezetésével a funkcionális nyelvtanról folyt a vita. Egy harmadikban F. R. Palmer, a szemantikai plenáris ülés elnöke, ,,mód és modalitás" címen szervezett vitát. Hiroya Fujisaki (Tokió Egyetem) és a nálunk is jól ismert lundi Éva Garding szervezésében, Ilse Lehiste és John J. Ohala plenáris előadók közreműködésével, külön munkacsoport vitatkozott az intonációról. Mantaro J. Hasimozokínai—tibeti strukturális átmeneteket vizsgált egy munkacsoportban. A japán nyelv eredetéről külön vita folyt. Kazuo Mabuchi vezette a vitát, amelyben Shichiro Murayama (Tokió) az altáji (főleg tunguz) eredet mellett a csendesóceáni ősök jelentőségét is hangoztatta. A pszicholingvisztikai szekcióelőadók közül Viktoria Fromkin, UCLA (University of California, Los Angeles), váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Az előadás, melynek címe „Nyelvi performancia-modellek", túlzsúfolt teremben hangzott el. Ide tartozik a nyelvelsajátítás és nyelvtanulás kérdésköre is, amely önálló szekcióként működött ugyan, de több ponton „alkalmazott pszicholingvisztika" jelleget öltött. A „Nyelvelsajátítás és nyelvtanulás" című szekció négy órán át vette igénybe a kongresszus plenáris előadótermét. Ebben a szekcióban elsősorban egyes ázsiai nyelvek anyanyelvi elsajátításáról és ázsiaiak nyugati nyelvek tanulásában tapasztalt problémáiról, illetve eredményeiről volt szó. Előkerültek azonban olyan kérdések is, mint „Tudati szókincs az idegennyelv tanulásában", „Kommunikációs készségek fejlődése", „A nyelvtanítás fejlesztéses elmélete", „Kétszintű stratégiák az idegen nyelvek tanításában" stb. A tokiói CIPL kongresszus újított, mikor a nyelvtanulásról szekciót nyitott. A nyelvtanulási téma folytatódott a munkacsoportokban, például ilyen címeken : „Nyelvelmélet és nyelvelsajátítás", „Beszédteljesítmény", „Fejlődéses nyelvészet" (developmental linguistics), „A közös ismeret szerepe a nyelvi kommunikációban" (shared knowledge in language use). 6.2. Azok a szekciótémák, melyek plenáris ülésen önálló témaként nem szerepeltek, a következők : a nyelvészet legújabb története és távlatai, szószemantika, nyelvi univerzálék és tipológia, dialektológia és nyelvföldrajz, szövegnyelvészet, prgamatika, nyelv és irodalom, írásrendszerek, nyelvelsajátítás és nyelvtanulás, nyelvi tervezés, nyelvészet és számítógép, szemiotika. Már az első körlevélben külön felhívás irányította, a figyelmet „A nyelvészet legújabb története (the state of the art and future perspectives) című szekcióban való részvételre. A szekcióban megtartott 15 előadás igyekezett eleget tenni a felhívásnak. K. Koerner, az ismert Saussure-kutató vállalta, hogy kritikailag elemzi az utóbbi évtizedek nyelvészetének történetét. Volt, aki Khun tudománytörténeti paradigmáját értelmezte a nyelvészetre, volt szó az esetnyelvtan mai teóriájáról ; a tagmémika jövőjéről stb. Átfogó kép vagy a problémák súlypontozása azonban nem alakult ki, pedig a vita tovább folyt K. Koerner munkacsoportjában. A szekciók témáinak meghatározásánál és az előadások kiválasztásánál erőteljesen kifejezésre jutott az a felismerés, hogy az öncélú nyelvészet eszménye már sokat veszített mozgósító erejéből. Nagy figyelem fordult olyan kutatási határterületek felé mint a szövegnyelvészet, a pragmatika, a szemiotika, valamint olyan alkalmazási területek felé, mint a nyelvelsajátítás, számítógépes nyelvészet (pl. a „word processor"), a nyelvi tervezés, és az írásrendszerek egybevetése és egyszerűsítése. A bíráló bizottság