Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szentgyörgyvári Artúr: Nyelvészkongresszus Tokióban 150

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 153 tette, hogy hivatkozott Kiefer Ferenc „Morphology in Generative Grammar" című régebbi írására. W. Dressler viszont Szabó Zoltán „Somé Charactristics of Agglutinative Type in Derivation" című dolgozatára hivatkozott, amely Dezső László és Hajdú Péter szerkesztésében a „Theoretical Problems of Typology and the Northern Eurasian Languages" kötetben, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg 1970-ben. A fonetika és fonlógia témakörében a következő plenáris előadások voltak : Eugénie J. A. Henderson ,,Phonetics and Phonolgy in the Eighties", Ilse Lehiste „The Role of Prosody in the Internal Structuring of a Sentence" és John J. Ohala „The Phonological End Justifies Any Means". Ohala ígéretesnek tünteti fel, hogy a nyelvészet hidat épít más diszciplínák felé. A fonológia például nem veszti el azonosságát, ha az akusztika, a pszichológia vagy az ethológia területéről adatokat és módszereket vesz kölcsön, mert a cél és a problematika határozzák meg a fonológia sajátos területét. A nyelvtörténeti plenárison Theodora Bynon azt szemléltette, hogy az élő rokon nyelvek közös lexikával kitöltött mondatszerkezetei olyan egybevetésre adnak lehetőséget, amely megkönnyíti nyelvi változások rekonstruálását az egybevetett nyelveken. Bynon angol—német egybevetéseket végzett. Calvert Watkins arról értekezett, hogy a történeti komparatista nyelvészet eredményei előmozdítják a tipológiai vizsgálatokat. Antonio Tovar a nyelvek osztályozásáról beszélt. 5.3. Az első hat plenáris ülés előadásaiból és vitáiból kitűnt, hogy a nyelvészet az önálló szakterületek integrálódása felé mozog. Példaképpen a mondatszintaxis említhető, amely néhány évvel ezelőtt a nyelvtudomány egyik legönállóbb területének számított. Most úgy látszik, hogy újra át kell gondolni a morfológia oldaláról az összetett és származékszavakra tekintettel. Ez viszont a fonetikai és fonológiai újraátgondolás igényét vonja maga után. Újra kell értékelni a szintaxist a szemantika oldaláról is, mert az önmagában vett mondat jelentését csak a konkrét szövegösszefüggés és a nemnyelvi környezet teszi teljessé. Sokszor különböző elméleten alapuló vagy különböző módszerrel végzett kutatások hasonló eredményre vezetnek. Thomas Gamkrelidze a nyelvtörténeti plenáris ülés elnöke a nyelvi valóság diakron és szinkron dimenziójának együttlátásában látott jellemző példát az integrálódási folyamatra. 5.4. Az alapvető nyelvészeti diszciplínák után, a pszicholingvisztika új plenáris témát jelentett a CIPL kongresszusok történetében. Ennek a bemutatkozásnak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy mi a szerepe a nyelvészet pszichológiai vonatkozásának a nyolcvanas évek nyelvészetében. A pszicholingvisztika helyét Els Oksaar észt származású hamburgi általános nyelvész igyekezett meghatározni a nyelvészet funkcionális-kommunikációs irányzataiban. Idézte az ismert amerikai pszicholingvistát, R. Brownt : „Dilettáns érdeklődés egy másik tudományterület iránt önmagában nem elegendő interdiszciplináris munka alátámasztására." Utalt arra, hogy a pszicholingvisztika tudományos stabilizálódásához hozzátartozik egyrészt a régebbi nyelvpszichológia eredményeinek számbavétele, másrészt a kortárs irányzatok egyeztetése. Szerinte a pszicholingvisztikának főleg a beszédtevékenységre és a dialógusnyelvészetre kell irányítania figyelmét. Tatjana Slama-Cazacu, aki Manfréd Bierwisch mellett a szocialista országokat képviselte a plenáris előadók között, saját elméletét, a D—C (dinamikus-