Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szentgyörgyvári Artúr: Nyelvészkongresszus Tokióban 150

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 151 csolatait és az újabb elgondolások iránt mutatkozó fogékonyságát hozta magával. Az elnököt és a főtitkárt elvi és szervezési feladatainak megoldásában — az előkészületekben éppúgy, mint a plenáris és a szekció ülések alelnökeiként — harminckét tagból álló szervezőbizottság segítette. Hathatós támogatást nyújtott a Japán Nyelvészeti Társaság a hozzá csatlakozó hat nyelvészeti és filológiai társasággal, köztük a Japán Matematikai— nyelvészeti Társasággal. A CIPL részéről Prof. R. H. Robins elnök és Prof. E. M. Uhlenbeck főtitkár, valamint az előző CIPL kongresszus elnöke, Prof. W. U. Dressler, és az előző Európán kívül tartott CIPL kongresszus elnöke, E. Haugen harvardi professzor patronálta a japánokat. Tekintettel arra, hogy a japánok azt hangoztatták, hogy több vonatkozásban modellnek tekintik a Bécsben tartott 12. kongresszust, indokoltnak látszik, hogy a továbbiakban helyenként összehasonlító utalás történjen a bécsi kongresszusra. 4. Számszeruségekben a tokiói kongresszus általában túlszárnyalta a becsit. Bécsben a résztvevők száma 1200 volt, Tokióban több, mint 1400, Bécsben 6 plenáris téma és 14 szekció volt, Tokióban 8 plenáris téma és 20 szekció. A legnagyobb eltérés a munkacsoportok számában volt ; Bécsben 6 -f 2, Tokióban 25. A felsorolt adatokon túlmenőleg — részben azok folyamányaként '— eltérés mutatkozott a két kongresszus között a vitatkozók számában is. Ez elsősorban talán arra vezethető vissza, hogy a tokiói plenáris előadások előzetes lenyomata már 5 jónappal a kongresszus megtartása előtt a résztvevők kezében volt. így a „Preprints of the Plenary Sessions Papers" 311 oldalas anyaga ösztönzést adott kongresszusi állásfoglalások érlelésére. Ez nemcsak a teljes ülések vitáira vonatkozott, hanem befolyásolta a szekcióelőadások végleges megfogalmazását és a szekcióvitákat is. A munkacsoportok írásos vitaanygát a szervezők szintén előre megküldték a jelentkezőknek. Ezért itt is volt lehetőség előre átgondolt felszólalásra. Az előre felkészült vitatkozók voltak jellemzők a tokiói előadótermekre. Hiányzott azonban néhány olyan felkészült előadó és vitatkozó, akiknek neve a programban szerepelt, pénzügyi korlátozások miatt azonban nem jelenhettek meg. így a Szovjetunióból több, mint húszan szerepeltek a programban, de csak az öt hivatalos kiküldött jelent meg. A programban előadóként szereplő 6 magyar közül 3 (Bakos Ferenc, Dezső László és Kiefer Ferenc) nem volt jelen, Andor József, Cseresnyési László és Szentgyörgyvári Artúr megtartotta előadását. További három magyar más országból érkezett és tartott szekcióelőadást : Bátori István (Koblenz, NSZK), Kalmár Iván (Toronto, Kanada) és Szabó László (New Brunswick, Kanada). A szocialista országokból három plenáris előadó szerepelt a műsorban : Olga Achmanova (Szovjetunió), Manfred Bierwisch (NDK), Tatjana Slama-Cazacu (Románia), Achmanova azonban nem jelent meg. A plenáris előadók közül összesen 13 előadó volt az Egyesült Államokból és Kanadából, 13 Európából, az ázsiaiakat 1 japán képviselte. (Egyesek két Ázsiából származó amerikait is hozzá számítottak.) Az ázsiaiak inkább a szekciókban és munkacsoportokban találták meg a helyüket. 5. A Kongresszusnak az a célkitűzése, hogy a nyolcvanas évek nyelvészetéről képet adjon, hogy áttekintse a közelmúlt lényeges fejleményeit és eligazítson a várható irányzatokban, nagy próbatételt jelentett Hattori profeszszornak és munkatársainak, amint erről Kazuko Inoue főtitkár beszámolt a „The Japan Times" 1982. augusztus 30-i számában.