Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Schmidt Éva–Huszár Lajos: Egy kis-szoszvai osztják medveének [An Ostyak Bear-Song from the Little Sosva Region] 9

lü SCHMIDT ÉVA-HUSZÁR LAJOS tos (vogul, osztják, orosz) ősöktől származó, falujabeli Marija Jefimovna Novickaját; gyerekeik közül két lány maradt csak életben. Szmolint egy gyerekkori lábsérülése miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították (falujából egyetlen férfi sem tért vissza a háborúból). Egész életét vadászattal töltötte, egy időben a ki-szoszvai rezervátum vadőreként is dolgozott. Kiváló vadász volt; 17 medvét, számtalan jávorszarvast és prémesvadat ejtett el. Idős korára beköltözött Polnovátba, ahol lánya férjnél volt. Grigorij Prokopjevics írástudatlan, az orosz nyelvet nem jól, de kielégítően beszéli. Fiatal kora óta vonzódik népe folklórjához, melynek, bajárva az egész Közép-Ob vidéket, páratlan mestere lett. A sámán-műfajokon kívül talán nincs is az obi-ugor folklórnak olyan területe, melyet a legmagasabb szinten ne művelne. Osztjákul és vogulul egyaránt mesél, énekel és költ éneket. Régebben a medveünnepek népszerű énekese volt, az öthúrú nards ju%-on is játszik. Rendkívül gyakorlott és közvetlen előadó. Művészetét a helyi kulturális szervek magasra értékelik; előadó-körútakat, fellépéseket szerveznek neki. A szalehardi és hanti-manszijszki rádió is számos felvételt készített vele. Népcsoportjának ő az utolsó nagy előadóegyénisége. Ismeretségünk kezdetén némi zavart okozott, hogy én a Kazim-torkolati Tugijani falu eléggé különös nyelvjárás-változatát beszéltem, egy hét múlva azonban áttértem a serkáli nyelvjárásra. Tapasztalván az énekes folklór rohamos visszaszorulását, valamint azt, hogy Szmolin ének-repertoárja jóval eredetibb és archaikusabb a prózainál, igyekeztem minnél több éneket felvenni tőle. Grigorij Prokopjevics a régi, híres énekesek méltó utódjának bizonyult: naponta átlagosan kb. 600 sornyi éneket vehettem fel, amit mindjárt le is jegyeztem, majd visszahallgatva a felvételt igyekeztünk tisztázni a számomra kérdéses helyeket. Az öreg kifogyhatatlan volt a magyarázatokban, de alapjában véve végig nem értette a nyelvészeti feldolgozás lényegét, — ebben felesége nyújtotta a nagyobb segítséget. A fedőigozás több nehézséget jelentett, mint az éneklés és lejegyzés együttesen: az ismeretlen szavakat ugyan osztják, orosz, ritkábban vogul nyelven megmagyarázták, azonban a nyelvtani kérdések tisztázása reménytelen volt (ez tükröződik a közlés egyes hiányosságaiban). A vogul énekekben magyarázatként az osztják fordítást adták meg. Szmolintól 4 egyéni éneket, 8 medveéneket, 15 medveünnepi színjáték-éneket, 1 medve-keltő éneket, 17 medveünnepi bálványéneket, 1 hőséneket és 5 énekelt imát vettem fel. A medve eredetének énekét Szmolin ottlétem utolsó napjaiban énekelte el. Mikor már kifogyni látszott a medveünnepi műfajokból, egyszer csak azt mondta, hogy elénekelné a legszentebb éneket (met tarám ar). Ezt elvileg nemigen lehetne medveünnepen kívül előadni, de ha igen, úgy csak sötétedés után, a ház elülső sarkába (mut sur]) ital- és ételáldozatot téve, nyírfataplót füstölve. Az ének a medve égből való leeresztésének közismert változata. Az állattá válás, isteni tiltások és utasítások és a bűnbeesés epizódja csak utalásszerűén van meg benne, viszont kibővül a Kaltes istennő földreszállásának motívumával. Ez feltehetően újabb, a közép-obi hitvilágra jellemző betoldás, amit az eredeti e. sz. 1. személyű előadásból a 3. személyre való áttérés is valószínűsít. Érdekes, és más variánsok értelmezésénél is figyelembe vehető a végződés: a téli álom eredetének magyarázata. Az isteni tilalmak és megszegésük mitívumában a konfliktus alapja tulajdonképpen az, hogy a medvének télen nincs természetes, „istenadta" élelme, viszont el van tiltva minden más élelemforrástól is.