Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Vikár László: cirill 298

298 SZEMLE - ISMERTETÉSEK 3>HHH0-yr0pCKHH My3bIKaJIbHMH 4>0JIbKJI0p H B3aHM0CBH3H C COCeflHHMH KyjibTypaiwH Sajtó alá rendezte: INGRID RÜŰTEL, Eesti Raamat, Tallinn 1980. 335 1. Három évvel a finnugor zenékről szóló első tanulmánykötet megjelenése után, 1980 végén, Tallinnban megjelent a második kötet is, hasonló gazdag tartalommal. A sajtó alá rendező INGRID RÜŰTEL, az észt népzenekutatás kiemelkedő egyénisége — 17 szovjet kollégája mellett — ebben a munkában újra, szerzőkónt is közreműködött. A második kötet szerves folytatása az elsőnek, sokoldalú megvilágítása a kimeríthetetlen témakörnek, újabb jelentős állomás a finnugor zenék megismerésének útján. Aki próbálkozott már finnugor zenei kutatással, az tudja, hogy ez a munka mennyi sajátos nehézséggel jár. Az egymástól messzire sodródott rokonnépek múltja sűrű homályba vész és sok bizonytalanság lengi körül az elmúlt évszázadok során kialakult újabb kapcsolataikat is. Fokozottan érvényes ez a szellemi hagyományokra és köztük a zenére, melyben a már százéves feljegyzések is ritka, becses dokumentumoknak számítanak. A korábbi időkből pedig semmi nem áll rendelkezésünkre. A kötet előszavában kiemelt „még" és „már", mely a még gyűjthető és ugyanakkor már jól tanulmányozható finnugor zene szerencsés helyzetére utal, más értelemben is végigkíséri a mi munkánkat. Szüntelen gondunk, hogy századunk végére még mi maradt meg a régi hagyományból s ami megmaradt, azt vajon mi élteti? A természetes, belső szükséglet-e vagy valami mesterséges, külső hatás? Másrészt, elég-e már az, amit tudunk, hogy bármit is bizton kimondhassunk? Nem vagyunk-e túl bátrak akkor, amikor kevés anyag birtokában ítélkezünk? Közismert, hogy a finnugor zenékről nagyon különbözőek az ismereteink. Vannak közösségek, melyeknek a hagyományából elég sokat megtudtunk már, másokéból viszont alig sejtünk valamit. A kötetben szereplő tanulmányok hatalmas területet ölelnek fel, de messze esnek egymástól a választott témák ós eltérőek a közlósmódok is. Az észteket ós a nyenyeceket többezer kilométer választja el egymástól s alig lehet egy napon említeni a szibériai tajgán folyó munkát és a számítógépes kísérleteket. Mégis, jól elférnek egymás mellett, sőt kiegészítik egymást ós egyúttal hatalmas távlatot tárnak elénk. A kötet egyik nagy tanulsága a finnugor zenei kutatások sokrétűsége: az obi-ugor medveónekektől az elektronikus mikroanalízisig. A könyv címéből és a tanulmányokból is kiolvasható, hogy a jövő kutatása, a finnugor zenék területén is, nem csupán egy-egy nép, hanem sokkal inkább egy-egy nagyobb terület zenei hagyományának a vizsgálata felé fordul. A nemzeti önismeret vágya előbb a saját, a hazai hagyományok feltárását ösztönzi, de egyszer eljön az idő, amikor a kutatás távolabbi területekre lép. Mindenkinek vannak szomszédai s hatásuk alól nem tudjuk kivonni magunkat. Saját magunk megismeréséhez, bizonyos mórtékig a másoké is hozzátartozik. A finnugor népzenekutatás határait is előbb-utóbb ki kell tágítani. A kultúrák között nincsenek éles határok. A népek közötti érintkezés soha nem korlátozódik egyetlen pontra, hanem térben és időben is szétterül. Az átmeneti sávok egyre szélesebbek. A több mint 300 oldalas könyv hat fejezetre oszlik. A jelen keretek között ezekre csak néhány szóval utalhatunk. I. Több tanulmány témája a hangszerek interetnikus elterjedése szlávok ós finnugorok között. A kölcsönös átvételt elősegíthette, hogy a hangszerkölcsönzésben nem volt nyelvi nehézség. A hangszerek neve, lelőhelye ós a rajtuk játszott zene évszázadokkal ezelőtti, eddig felderítetlen kapcsolatok megvilágításához nyújthat segítséget. Megszívlelendő közlés, hogy az obi-ugorok hangszeres zenéje még ma is gazdag anyagot kínál. II. A kötet egyetlen tánc-tanulmánya Karjala ós Ingria (a Néva ós a Narva folyók között) balti-finn ós orosz tánchagyományát ismerteti a 18. század végétől napjainkig. III. A finnugorok egyszólamú zenéje egyes — szlávokhoz közeleső — területeken sajátos többszólamú formát ölt. A mordvinok pl. az alkalomtól függően váltogatják az egy- ós többszólamúságot, de ez utóbbi is régebbi és újabb rétegekre választható szót. A szetu-észtek többszólamú énekeinek elemzését a szűk hangterjedelmű szólamok szoros összefonódása nehezíti. IV. A legterjedelmesebb fejezet nagyrészt balti finnugor zenék beható vizsgálatát foglalja magába. A szetu-észt dalok zenei sajátossága, archaikus balti-finn dallamok modális felépítése, zene és nyelv kölcsönhatása, vepsze ós karjalai siratok elemzése szerepel a témák között. Első ízben itt kapunk ismertetést a nyenyecek rögtönzéseiről ós régi népszokásokhoz kapcsolódó votják dallamokról.