Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Erdélyi István: A magyar–szovjet régészeti együttműködés magyar őstörténeti vonatkozású munkálatai 271
272 SZEMLE - ISMERTETÉSEK A továbbiakban áttekintjük a Majackojéban folyt közös feltárások problematikáját és beszámolunk egyes, számunkra különösen fontos tudományos eredményeiről. Az erődöt és a mellette levő települést még a múlt század végén kezdték el tanulmányozni az orosz régészek. Viszonylag nagyobb feltárásokat ott A. I. Miljutyin, majd főleg N. J. Makarenko végzett,5 a 20. sz. elején. A Nagy Október Forradalom után azonban ezeket a feltárásokat nem folytatták tovább. Maga az objektum a Tyihaja Szoszna folyócska jobb partján, 60 m magasra emelkedő plató peremén helyezkedik el. A vár maradványain kívül (falait javarészt a kozák telepesek már a 16—17. században elhordták), hatalmas kiterjedésű, (több hektárnyi) erődítetlen település nyomai is megtalálhatók itt, 1975-ben pedig a hozzá kapcsolódó temetőt fedezték fel. A közös feltárások mindhárom részterületen egyidőben indultak meg. A temető feltárásait V. Sz. Fljorov (Doni Rosztovból) vezeti, a települését pedig A. Z. Vinnyikov docens (a voronyezsi Állami Egyetem régészeti kabinetjének a vezetője) irányítja. Az említetteken kívül a feltárásokon még több szovjet szakember vett részt. Pl. 1975-ben a Harkovi Állami Egyetem részéről V. K. Mihejev docens, a leningrádi Állami Ermitázs kiküldetésében pedig A. P. Pokrovszkaja régész is közreműködött (az utóbbi 1978-ban is). A feltárásokat több körülmény nehezíti meg. Egyrészt az, hogy a II. világháború alatt a magyar állások át- meg átszabdalták a vár területét, másrészt pedig, hogy a közelben nincs elektromos vezeték, így a nagyszabású tábor részére vagy a feltárások földmunkáinak gépesítésére nem használható elektromos áram. A közelben kis település (Gyivnogorje) helyezkedik el, amely tulajdonképpen termelőszövetkezeti központ csupán.6 A vár, a település és a temető területén ez ideig három ásatási idény alatt több mint 6000 m2 -nyi terület lett feltárva. Az ásatás főbb eredményei a következők: a vár területének közepén, valamint az ún. citadellában és belül a DNy-i saroknál folytak főleg a feltárások, feltárásra került továbbá a kapubejárat (1977) ós a tőle jobbra eső fal vonulata egészen a sarokig (1978). Bástyákat a falakon sem régebben nem fedeztek fel, sem pedig mi nem találtunk, a falak szélessége az alapoknál kb. 5 m volt. Külső ós belső oldalait nagyméretű, helyben bányászott és kifaragott kőtömbökből rakták fel, minden kötőanyag nélkül (csak egy vékony, talán antiszeizmikus réteg volt fefedezhető kb. 1 m magasságban. A falak belsejét kőtörmelékkel, faragatlan kődarabokkal töltötték ki, eredeti magasságuk legalább kb. 6 m lehetett. Tekintettel a krétaszerű, puha mészkő nagymérvű nedvszívó képességére, a falakat egész hosszukban valószínűleg deszkával fedett tető boríthatta és esetleg még belső gyilokjáró is kapcsolódott hozzájuk. Megtaláltuk a fal peremén állott pártakövek több példányát is. A kapu előtt farkas verem volt kiképezve. A kapuhoz vezető úton jól kivehetők voltak a kocsikerekek által egykor bevágott nyomok. Az erőd jobb sarkában volt kiépítve, keskenyebb, gyengébb falazattal az ún. citadella. Feltehetőleg ezen belül állhattak a vár urának és közvetlen környezetének a lakóépületei. Maga a várudvar sem volt 5 H. MaKapeHKo, ApxeojiorHMecKne HccjießOBaHHH 1907—1909 TOÎÇOB. HAK 43. Camcr rieTepöypr 1911. 1—47. 6 Az említett plató oldalába vájva két régi remeteség („barlangkolostor") is található a közelben. Ezek felmérését ós előzetes publikációját is elkészítettük : EBDÉLYI B., Barlangkolostorok a Don völgyében és a Danakanyarban. Dunakanyar Tájékoztató 1977) 2: 6—14.
