Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Takács Lajos: Kopolya [Kopolya ’water hole’] 264

268 TAKÁCS LAJOS nyainak megfelelelően. Mégis, a közös bennük — és ez az, ami most minket leginkább érdekel! — hogy a kopolya kialakulására valamely — mesterséges vagy természetes — mélyedés szolgált, amelyben időlegesen vagy állandóan a víz összegyűlt, összeszüremkedett. Az adatok újabb előfordulása — ha azok hú kísérői a szó kialakulásának — arra utal, hogy szavunk nem is olyan régi, és így a történeti adatokban előforduló alakváltozatokat különös gonddal kell figyelembe vennünk. így pl. az első előfordulás alakváltozatát, amely „Egecsy Kapolya" formában került rögzítésre. A kapolya alak egyébként máshol is feltűnik, a szokásos kopolya mellet. így pl. az 1738. február 10-i határperben, melyben az egyik tanú, a szentlászlói 62 éves Csesztó István pl. egyetlen mondatban mindkét változatát közli a következő formában: „Az Kopolyára is jól emlékezik a Fatens, minthogy számtalanul itatta az Kossait — mint említette — az Kapolyában" (PML, Processus Terminati, 1738:12). Az 1756-os Lábod—Nagykorpád közti határperben pedig szinte váltakozva olvashatjuk a vallomásokban a kopolyakapolya alakokat. Ez utóbbi tűnik fel pl. a már említett csökölyi Illés János vallomásában is, aki szerint a határ tart ,,az keresztes Kapolya mellett található régi keresztes és koszorúzott Tölgy fára . . ." De egy másik tanú, a szigeti 60 éves Raczkovics T. is, „keresztes kapolyát" említett, és rajtuk kívül több más tanú is (OL Széchenyi es. lt., 232/IV/20/D). Mindez talán lehetővé teszi annak a feltételezését, hogy e változatokban — és éppen a legkorábbi alakokban — a szó töve is rögződött, amely a kap ige. Az ehhez járult -l gyakorító képzős igei alak igeneve lehet tehát a kopolya szó, amely olyan mélyedést, gödröt határozott meg, melyben a víz összeszüremkedett, összegyűlt, amely a talaj nedvességét magába gyűjtötte, összeszedte, „kapogatta". S ha feltételezésünk helytálló, úgy nemcsak a szó eredetére derül fény, hanem arra is, miért jelölték egyformán e szóval az Alföldön mesterségesen előállított gödörkutat és a máshol is található olyan mélyedést, melyben kisebb-nagyobb vízmennyiség összegyűlt és amelyet vagy itatásra, vagy disznófürdetésre, vagy bármi másra is felhasználhattak. A jelenség elnevezésében ugyanis nem a felhasználás módja, hanem a víz időleges vagy állandó jelenléte, a mélyedésben való összeszüremkedése volt a lényeges. TAKÁCS LAJOS Kopolya 'water hole' by LAJOS TAKÁCS The word kopolya 'water hole' is known in the Great Piain, mainly in the area between the Danube and. the Tisza, and in Transdanubia as well and according to the TESz. [The Historico-Etymological Dictionary of the Hungárián Language] which reports its first appearance from 1775 it is of unknown origin. Recently, évidences ha ve been found from its occurence in the XVTIth Century, in 1694. In the Great Plain the word signifies mainly artificial, rarely also natural holes, where water would accumulate when it rains or the soil is damp. In Transdanubia, on the other hand, the word signifies either artificial or, sometimes, natural dépressions, where water accumulâtes and which are usually enlarged, deepened by rummaging and rolling pigs. Hence another fréquent denotation for the phenomenon förtés '(bathing place [of pigs])'. On the évidence given by the data the word seems to be a récent formation. In the sources it also appears in the form kapolya which, in its turn, sometimes alternâtes with the form indicated above. Presumably, the word kopolya is a derivative of the verb kap 'to get, to obtain': it is the participle of a form which consists of a verbal root and a fréquentative suffix -l and the meaning of the complex is 'hole for collecting moisture of the soil and rainwater'.