Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Tervonen, Viljo: Szinnyei József első finnországi útja [József Szinnyeis erste Reise nach Finnland] 3

6 TERVONEN, VILJO megmutatta neki a várost; jót ebédeltek és a Hesperia parkban még népi mulatságokon is részt vettek. Jalava nem felejti el megemlíteni, hogy Szinnyei nagyon mértékletes, már ami az ivást illeti. Jalava felesége kedvesen válaszol: „Örvendek, hogy Szinnyei eljött, és annak még jobban, hogy hozzánk hívtad lakni. Örvendeznék, ha ősszel is biztosíthatnánk neki szállást. Ez neked csak hasznos lehetne, a magyar nyelv tanulása szempontjából. — Szóval Szinnyei 'nagyon mértékletes, már ami az ivást illeti' — ez fölöttébb örvendetes, csak ti toti-kedvelők el ne rontsátok benne ezt a ió szokást."11 Bizonyára Jalava érdeme az is, hogy a fentebb említett Bergbom színházigazgató Budapesten találkozott azokkal az emberekkel, akikkel Jalava 1875-ös útján megismerkedett. Hunfalvyt csak egyszer látta, de Budenz, aki nyáron is a városban tartózkodott, rendkívül barátságosan fogadta. Valószínűleg Budenz vitte el Bergbomot Szinnyei szüleihez, mivel Bergbom így ír nővérének 1879. augusztus 10-én: „Egy magyar fiatalember tartózkodik mostanában Finnországban ós ott is marad újévig. Ha lehetséges, légy vele szemben udvarias. Édesapja — a nevére pillanatnyilag nem emlékszem, S-sel kezdődött — nagyon szívélyesen bánt velem.."12 Amikor Szinnyei Finnországba érkezett, Jalava 33 éves volt, azaz 11 évvel idősebb nála. Ez a korkülönbség végülis nagy szerencsét jelentett Szinnyeinek, mivel Jalava mint sokoldalú, kulturális téren aktívan tevékenykedő ember, ismerte az egész akkori finn intelligencia vezető egyéniségeit és meghatározó módon tudta a fiatal magyar ösztöndíjas finnországi tartózkodását elősegíteni. Jalava leánya, édesapja életrajzírója, egyáltalán nem túloz, amikor megállapítja, hogy Szinnyei „Antti (Jalava) minden barátjával megismerkedhetett", és nyomatékosan hozzáteszi, hogy „az ő és Antti barátsága és rendszeres levelezése egy életen át tartott". Szinnyei Budenznek, a „kedves Urambátyámnak" írt levelei világos képet festenek a finn útról és a finnországi tartózkodásról. A leendő nyelvész nyitott szemmel utazik, és feltehetőleg tanára biztatására igyekezik találkozni neves tudósokkal is. 1879. június 28-án így ír Malmöből: „Innen-onnan két hete lesz, hogy otthagytam Budapestet, s lassanként már kezdem megszokni az egyedüllétet. Igaz ugyan, hogy eddig voltaképen nem is voltam egészen egyedül mert Bécsben például találtam meg jó barátokat, Berlinben is ösmerőst, s útközben is csak akadtak mindig új ismerősök, kikkel jól eltelt az idő. Általában mondhatom, hogy igen jól mulatok; sok újat ós érdekest látok ós hallok, ós ez szórakoztat. Voltam Bécsben, Prágában, Drezdában, Berlinben, Stettinben ós Kopenhágában, s mindenütt megtekintettem, a mi engem érdekelt és a mit rövid idő alatt meg lehetett tekintenem. Különösen Prága, Drezda ós Kopenhága tetszett nekem, Berlin nem igen. Schott-ot kerestem, de nem találtam otthon, mert jelenleg szabadságon van; a jövő félévben — mint hallottam — a finn irodalomból fog előadni. — Kopenhágában fölkerestem Thomsent, de szintén nem találtam otthon; s ha jól értettem, a mit kérdésemre dánul feleltek, nincs most Kopenhágában. Külömben itt igen kellemesen töltöttem két napot honfitársunkkal, Bauer borkereskedővel, ki 15 óv óta árul itt 'aegte ungariske vine'-t. A két tengeri utat minden baj nélkül kiállottam; azomban: 'három a tánc', és nem lehetetlen, hogy a sós víz majd harmadszorra táncoltat meg. 111. m. 207. 12 Suomalaisen teatterin história. III. 16.1.