Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A kérdő mondatról [Questions] 273
286 KIEFER FERENC attitűdök a válaszkeresés egyes módozatainak eredményét jelölik. Azt is mondhatjuk, hogy amíg a (31) baloldalán levő attitűdök a kérdés szempontjából relevánsak, a (32) baloldalán levő attitűdök a válasz szempontjából azok. Éppen ezért a (31)-ben szereplő attitűdöket (ide sorolhatjuk most már az implikált attitűdöket is) kérdesattitűdöknek, a (32)-ben szereplő attitűdöket pedig válaszattitűdöknek nevezhetjük. A fenti megfigyeléseinket a következőképpen foglalhatjuk össze: (33) A kérdésattitűdök és a válaszattitűdök nem függetlenek egymástól. Ha a (31) és (32) baloldalán levő három-három attitűdre szorítkozunk, akkor áll, hogy minden egyes kórdésattitűdnek megfelel egy válaszattitűd és viszont. Az egymásnak megfelelő kérdés- és válaszattitűd úgy viszonylik egymáshoz, mint a kérdés a válaszhoz. Természetesen a -TUD (x, V K) és a TUD (x, V K) között nincs ugyanilyen viszony, ennek ellenére ezek az attitűdök is bizonyos mértókig „megfelelnek egymásnak". A sorból csak a KÍVÁN (x, TUD (x, V K)) attitűd „lóg ki", amelynek csak a (31) baloldalán szereplő attitűdökön keresztül van megfelelője a válaszattitűdök között. Vajon miért van az, hogy a (32) attitűdök esetén a kérdés kijelentéstartalma már nem nyitott struktúra? Vegyük észre, hogy a (32) attitűdök faktív predikátumokat jelölnek (vö. KIEFER 1978). A faktív predikátum alá beágyazott kijelentésnek igaznak kell lennie. Márpedig egy nyitott struktúra nem lehet se nem igaz, se nem hamis. Ha tehát a kérdő mondat kijelentéstartalma beágyazható faktív predikátumok alá, akkor nem lehett nyitott struktúra. A faktív predikátumokról azt mondhatjuk, hogy az eredetileg nyitott kijelentéstartalmat zárttá teszik. A tud a faktív alapige, de faktív a rájön, lát, megmond is. Ugyanakkor természetesen nem faktív a kérdez, gondolkozik, néz, szeretne tudni. A nem tud azonban éppúgy faktív, mint a tud. Vajon miért találunk társaságában mégis nyitott struktúrát? A fakti vitás beszélő központtú fogalom, azaz valami csak a beszélő szempontjából lehet faktív vagy nem faktív. Ebből következik, hogy (34) (a) —(b) faktív, (35) (a)—(b) viszont nem az. (34) (a) Éva tudja, hogy Anna megjött. (b) Éva nem tudja, hogy Anna megjött. (35) (a) Éva tudja, hogy Anna megjött-e. (b) Éva nem tudja, hogy Anna megjött-e. (34) (a)—(b) esetében a beszélő tudja, hogy Anna megjött (ezt preszupponálják ezek a mondatok), (35) (a) —(b) esetében viszont nem tudja. Ugyanakkor viszont (35) (a)-ban a beágyazott mondat által kifejezett struktúra nyitott volta Éva tudása folytán megszűnhet. A faktív predikátumok nem minden esetben szüntetnek meg nyitott struktúrát, fontos tulajdonságuk azonban, hogy képesek nyitott struktúrák megszüntetésére. Bár a (32) attitűdök mind faktív predikátumokat jelölnek, nem minden faktív predikátum szerepel (32)-ben. így például hiányoznak az emotiv predikátumok (sajnál, örül, mérges stb.), róluk rövidesen szó lesz. Eddigi megfigyeléseinkét a következő elvben fogalmazhatjuk meg:
