Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Serebennikov, B. A.: Mit jelent a nosztratikus hipotézis a finn nyelv történetében? (cirill) 19
24 SEREBRENNIKOV, B. A. Érthető, hogy nagyon gyérek és hiányosak azok az adatok, amelyek a nosztratikus ősnyelv grammatikai szerkezetének sajátosságaire vonatkoznak. Az összehasonlítások gyakran kevéssé meggyőzőek. Éppen ezért lehetetlen ezeknek az alapján olyan értékelhető ismeretekhez jutni, amelyek kielégítő módon megvilágítanák a finn nyelv legkorábbi állapotát. Nézzük most meg azt, hogy a nosztratikus ősnyelv rekonstrukciója milyen újdonsággal szolgál a finn vokalizmus és konszonantizmus történetéhez. A nosztratikus ősnyelv magánhangzói a finnben nagyjából változatlanok maradnak. A nosztr. a hasonló a finn a-hoz, vö. nosztr. Haja 'treiben 5; finn aja- u. a., nosztr. hal A 'Fisch', finn hala u. a.; nosztr. marja 'Beere', finn marja ua. A nosztr. e hasonló a finn e-hez, vö. nosztr. her ja- 'schreien', finn kerjätä 'etw. betteln'; nosztr. ?ela- 'leben', finn elä- ua.; nosztr. pelni 'fürchten', finn pelä-tä ua. A nosztr. ä hasonló a finn ä-hez, vö. nosztr. gäti 'Hand', finn Icäte-, käsi ua.; nosztr. kär- 'steif verbinden', finn kääri- 'wickeln'. A nosztr. o azonos a finn o-val, vö. nosztr. koki- 'auf den Spuren folgen', finn koke' versuchen'; nosztr. Honca 'Ende, Rand', finn otsa 'Stirn'. A nosztr. u azonos a finn M-val, vö. nosztr. duli 'Feuer', finn tule-, tuli ua. ; nosztr. burA 'Schneesturm', finn purkku ua. A nosztr. ü hasonló a finn w-höz, vö. nosztr. kütA- 'verbinden', finn kytke- 'fesseln, koppeln'; nosztr. külA- 'frieren, Kälte', finn kylmä 'kalt'1 A nosztr. i azonos a finn i-vel, vö. nosztr. kiwi 'Stein', finn kivi ua.; nosztr. kir 'Reif, finn kirte, kirsi ua. Van néhány egyedi eset, amelyben a nosztratikus és a finn magánhangzók nem esnek egybe, így pl. nosztr. a > finn o, nosztr. i. >.finn a, nosztr. e > finn a stb. Az ilyen inkongruenciák oka azonban tisztázatlan, de ez nem cáfolja meg azt a tényt, hogy a nosztratikus magánhangzók jól megőrződtek a finnben. Ebben az esetben a nyelvtörténet legnagyobb csodájával van dolgunk. A nosztratikus ősnyelv mintegy negyvenezer évvel ezelőtt létezett. A nosztratikus ősnyelv vokalizmusa e hosszú idő folyamán számottevő változások nélkül maradt meg a finnben. A nosztratikus ősnyelv Illiö-Svityö által rekonstruált mássalhangzórendszere abban különbözik a finnétől, hogy az előbbiben voltak abruptív és laringális mássalhangzók is. A finnben ezek közül nem mind maradt fenn, vö. nosztr. kaiwa- 'graben' abruptív K-val és finn kaivá;; nosztr. Pela- 'leben' larigális kezdőhanggal és finn elä-; nosztr. Haja- 'treiben' és finn aja-. Feltehető, hogy a nosztratikus szóeleji zöngés mássalhangzók az uráli ősnyelvben zöngétlenné váltak, vö. nosztr. duli 'Feuer', finn tuli; nosztr. bar a 'groß', finn paras 'der beste'. Mind az uráli, mind a nosztratikus ősnyelvben feltételeznek a kutatók egy különleges / hangot. Ez az l a finnben t-vé változott, vö. nosztr. himHa 'Faulbaum',finn tuomi; nosztr. majXA 'süßer Baumsaft', finn maito 'Milch'. A nosztratikus affrikáták eltűntek a finn nyelvből. A laringális hangok megléte a nosztratikus ősnyelvben kétségtelennek tűnik. Illiö-Svityö feltételezi a laringális hang meglétét minden olyan esetben, amikor a magánhangzók hosszúságát próbálja tisztázni, pl. a finn otsa 'Stirn' megfelel az ótörök üc 'Ende, Spitze' szónak, melyben hosszú az ű. Ezt a hosszúságot Illiö-Svityö a nosztratikus alapalakra föltételezett szókezdő laringális hanggal magyarázza, pl. Honca 'Ende, Spitze'. Az ősnyelvre jellemző magán- és mássalhangzó-rendszer rekonstruálásának a helyessége sok esetben azoknak az etimológiáknak a helyességétől függ,
