Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Szemle – ismertetések - B. Labádi Gizella: Hartmut Katz: Selkupische Quellen 398
398 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Hartmut Katz: Selkupische Quellen Ein Lesebuch. Studia Uralica 2. Wien 1979. 231 1. Az uralisztika szűkében van a forrásoknak, vagy ha rendelkezik is nyelvi anyaggal, szétszórt, sok esetben pedig egyenesen szétforgácsolt voltuk megnehezíti a kutatásokat Minden munka, amely ezen a visszás helyzeten próbál enyhíteni, feltétlenül figyelmet érdemel. H. KATZ nyelvcsaládunk egyik legtöbb kérdést föltevő s mégis — bizonyos értelemben — egyik legelhanyagoltabb tagjának, a szölkupnak ill. az e nyelvvel foglalkozó kutatóknak kíván a segítségére lenni. Könyvének címlapján az „Olvasókönyv" megjelölés szerepel. Ennek megfelelően 54 szöveg, pontosabban szövegegység áll rendelkezésünkre. Abszolút új, sehol sem publikált ezek között a 30-as. A szövegek kiválasztása, amennyiben erre a szerzőnek egyáltalán lehetősége volt, szerencsésnek mondható, méghozzá elsősorban azért, mert szinte egyikben sem találkozunk steril, problémamentes mondatokkal. Csaknem minden szava, minden kifejezése igényt tarthat a nyelvészek érdeklődésére: egytől egyig gondolkodásra, az összefüggések megkeresésére késztet. Néha viszont nem ártott volna, ha legalább hasonló szókincsű egységeket állít egymás mellé vagy éppen egymással szembe. Ez megkönnyítené a nyelvészeti analízist, hiszen élesebb fénybe állítva láthatóbbá tenné a leglényegesebb kérdéseket és ezek kapcsolatát. A szövegmutatványok többnyire tíz, általában összefüggő mondatból állnak. A kivételek, sajnos, eleve adottak. Egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy olykor a nagyobb dialektusok illusztrálására is ennél kevesebb mondat vagy — még rosszabb esetben — mindössze néhány frázis szolgál. Mindez azonban pillanatnyilag elegendőnek látszik a források szemléltetésére, sőt a nyelvjárások legjellemzőbb sajátosságainak érzékeltetésére is. Tudjuk, hogy a szölkupok lakta terület nyelvileg rendkívül változatos: a dialektális tagoltság, amely a 17. században kezdődő, nagyjából a Közópső-Obtól északi és északkeleti irányban történő szótrajzásukkal kapcsolatos, mára már extrém méreteket öltött. KATZ (CASTRÉN, DONNER és PROKOFJEV után) megkísérli ezeknek a nyelvjárásoknak az osztályozását.x Nagyon szerény, amikor ebbéli törekvéseit dialektológiai rudimentumnak nevezi, hiszen nemcsak a déli, középső és északi nyelvjáráscsoportok nyilvánvaló különbségeit rögzíti, hanem igyekszik fényt deríteni az apróbb, esetleg csak árnyalatnyi eltérésekre is. Igaz, az elhatárolás szempontjai nem mindig határozottak, és helyenként következetlen ezek alkalmazásában, ami azt eredményezi, hogy a nagy nyelvjáráscsoportokon belüli, területileg is kötött azonosságok elsikkadnak, s így nyelvjárás és alnyelvjárás avagy az egyes falvak, jurták nyelve közötti eltérések ill. egybecsengések azonos szintűnek látszanak. Ugyanakkor föltétlenül pozitívan kell értékelnünk, hogy a hangtani megfelelések mellett a morfológiaiakat is tekintetbe veszi (pl. infinitivus végződése, Loc. anim., Lat. anim. ragja stb.). Besorolásával, amelyet a szerző maga sem tekint véglegesnek, hiszen ehhez a hangtan, a morfológia, a szintaxis számos figyelembe vehető és figyelembe veendő megfelelése hiányzik, általában egyetérthetünk, bár egyes esetekben vitába szállnánk vele, vagy legalábbis megkérdőjeleznénk a döntést. A középső szölkup ivankinói nyelvjáráshoz sorolt 25, 26, 27, 28-as szöveg és a nem lokalizált, de délinek tartott 29, 30, 31-es meglepően sok azonosságot mutat. Felsorolásuktól nyugodtan eltekinthetünk, mert ezt voltaképpen Katz is megtette, amikor az adott mutatványok előtt a jellemző hangtani és morfológiai vonásokat kiemelte. Felmerül a kérdés: Nem tartoznak ezek egy csoportba ? A két alternatíva helyett — az ivankinói nem a középső, hanem a déli csoport tagja;2 a három utóbb említett szöveg nem a déli, hanem a középső szölkuphoz sorolandó — legvalószínűbbnek az a közbülső megoldás látszik, hogy a 29, 30, 3l-es szöveg olyan területről való, ahol a déli és a középső nyelvjáráscsoport találkozott. Nyelvjáráskeveredés tanúi vagyunk tehát. Emellett szól többek között az -m, -n, -r\ megmaradása, amely déli sajátosság; vagy a t > ê változás mellett a t esetenkénti megmaradása, az s > s megfelelés, amelyek viszont elsősorban a középső szölkupban figyelhetők meg stb. S ha már itt tartunk, vonjuk ide a 14-es szöveget is 1 Vele nagyjából egy időben, de tőle természetesen függetlenül — s kizárólag ennek szentelve figyelmét — dolgozza ki a témát JANURIK T. is. NyK 80: 77—104. 2 JANURIK így osztályoz. Vö. i. m. 102.
