Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Szemle – ismertetések - B. Labádi Gizella: Hartmut Katz: Selkupische Quellen 398

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 399 (forrása: PÁPAI—HAJDÚ)! Lehetséges érveinket akár meg se fogalmazzuk: helyettünk megtette a szerző. A déli nyelv járáscsoportban a novo-sandorovóinak mondott (más szerzők felső-o nak nevezik) 36, 37 és 38-as szöveg starosandorovóinak (másutt csajai) tűnik. Erre utal a -dd- megléte. Novo-sandorovóinak csak a 34-es és 35-ös szöveget tartanánk. Informátor egyébként M. P. PEDOGINA, akit egyebek között az különböztet meg a 37-es szöveg kölök jótől, W. D. PBDUGiNÁtól, a menyétől, hogy egy törökből kölcsönzött 'kell' igét használ, amint az a szöveg folytatásából kiderülhetne (1. KUZMINA idézett munkáját). Az 54-es szöveggel jellemzett nyelvjárásnak a déli csoporton belül a felső-ketihez sorolása alighanem földrajzi tévedésen alapul. A Ket-Jenyiszej csatorna, amely ma már nem létezik, mert elmocsarasodott, nem Makovszkoje mellett volt, ahogyan erre Katz rendszerezéséből következtethetünk, hanem Uszty-Ozernoje és a Kas folyó között.3 Térjünk vissza az „olvasókönyv" szerkezetéhez ! A szövegek sorrendjét részben a följegyzés helye (Északról Dél felé haladva), cLZícLZ cl dialektológiai besorolás, részben a följegyzés kora határozza meg. Minden csoportot és alcsoportot a legáltalánosabb tulajdonságok számbavételével vezet be a szerző. Ezután (mindig az 1. pont alatt) egy rövid áttekintés következik a forrásra és a nyelvjárásra vonatkozóan. Majd az eredeti szöveg kópiáját és annak a finnugrisztikában ismert jelekkel történt transzlitterálását, valamint a fordítást láthatjuk (2. ós 3. pont). Végül Katz fonológiai átírását és a kommentárt tekinthetjük át (4. és 5. pont). Fonológiai interpretációját, melyhez a „klasszikus fonológia" mellett a dialektológia vonatkozásait is figyelembe kellett vennie, s melyhez adatait számtalan szempontból elemezte, nem vitatjuk. A kommentárokat a szerző segítségnek szánja — hangsúlyozva, hogy nem kezdőkhöz fordul, hanem olyanokhoz, akik az alapismereteket már elsajátították. A felvetődő kérdések erőszakolt, minden áron való megoldásától tartózkodik. „Tudatlansága"-t hivalkodón be is vallja, ez pedig árulkodva ugyan KATZ dicséretes szerénységéről is, végső soron az olvasót támogatja, aki bátorságot merít és kedvet kap az igazi, az alkotó olvasásra, a kisebb-nagyobb rejtélyek tisztázására. A magyarázatok egyébként rendkívül alapos ismeretanyagra támaszkodnak, és igen sok szellemes, eredeti ötletet tartalmaznak. Természetesen vitatható pontok, apróbb tévedések ezek között is akadnak. A 14-es szöveg 2/a mondatának fordításából kimaradt az aza jelentése, a 'nicht', s hiányzik a magyarázat a netembe TV netemba (KATznál: nätompd ~ nätdmpa) eltérésére. Annyit tudunk csak, hogy az első alak a 156. oldalon, a másik a 166-odikon olvasható. A 25-ös szöveg negyedik mondatának fordítása helytelen: a man^enda'h (Katznál maŐ9ntak (jelentése nem '/ich/ schor/, hanem '/ich/ schere' vagy '/ich/ werde scheren', hiszen benne a -nti az imperfektiv aspektus képzője. Ugyanitt — nyilván a nyomda „jóvoltából" — kimaradt két magyarázat is. A 34-es szöveg harmadik mondata nem három, hanem két szóból áll. A íapte-r cinza'í] első része nem a 'mese' főnév, hanem az 'erzählen' ige töve. Ebből következően az -r nem hiba, ahogyan azt KATZ gondolja, hanem a szótő része (vö. őaptiri, ERDÉLYI, Wb. 229a). A mondatunkban szereplő alakból egy imperfektiv aspektus képző (vö. HAJDÚ, Chrest. 150. 1.) ós egy VxlSglntr. elemezhető ki. A helyes fordítás tehát nem 'ich erzähle das Märchen', hanem 'ich werde erzählen'. Ugyanitt fordul elő a kele-ws (Katznál: kelle'wsd). Ennek elemzése hiányos: nem utal sem az -l futurum-jelre, sem a sä partikulára, amelyek együtt fejezik ki a távoli jövőt. A tő egyébként a kétiqo 'sagen, reden, sprechen, antworten' ige. A 38-as szöveg második mondatában a tabo'n (KATZ fonológiai átírásában tapvn) jelentése nem 'seine Kühe', hanem 'dieser Jahr' (a mondatban időhatározóként). A kiindulópont a tap pot, ill. déli nyelvjárásról lóvén szó, a tam pon szintagma, amelyben a tam a 'dieses' stb. jelentésű névmás, a pon a 'Jahr' szó locativusi formája. Vö. még: tarjit 'nyáron', ukon 'korábban' stb. Az -m- > -w- változás után a -w- -{- -p- > -wb- > -bb-, majd a gemináta szokásos megrövidülése után jön létre a tabo'n. Bár kételyeinket nem tudtuk elhallgatni, mindez természetesen nem azt jelenti, hogy KATZ könyve elnagyolt. Legföljebb azt mondhatjuk, hogy a hatalmas anyag fiatalos hévvel történt feldolgozása, az első tetszetős ötlet gyors megragadása időnkónt pontatlanságot, néha tévedést eredményez. Ha utánagondolunk, ez sem túlságosan nagy baj: az olvasó jár jól, ugyanis lehetősége nyílik új vagy egyszerűen csak más utak keresésére. Minél többször teheti ezt meg — nem föltótlenül a negatívumok bogarászásával persze —, annál jobbnak kell tartanunk az előttünk levő munkát. S ha a kérdést végezetül feltesz-3 Szerzőnk idézi is DONNERT: ,,. . . zwischen den Flüssen Ket und Kas ausgestochen."