Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3
40 &ADICS KATALIN Az empirikus alapon fölállított összefüggés tehát így hangzott: ha egy nyelvben van Px (affixált birtokos személy-jelölés), akkor van benne Vx (affixált igei személy-jelölés) i s. Ismeretes, hogy az implikacios formájú univerzálék alapján úgy lehet fölállítani a leírt jelenségek tipológiáját, hogy háromféle létező és egy nem-létező nyelvtípust posztulálunk. Lx —L 4 szimbólummal jelölve a nyelvtípusokat ez a következőket jelenti: Px Vx I* — — (kínai, japán) L2 — + (francia, észt) L3 + + (magyar, takelma) *L4 + — A négy közül tehát egy nyelvtípus kizárt: az, ahol van Px, de nincs Vx. Az implikacios univerzálékat történetileg is lehet interpretálni. Erre az ad lehetőséget, hogy a nyelvi változások különböző időpontokban beszélt szinkrón nyelvek különbségeiből adódnak, s minden egyes szinkrón metszet egy-egy változata a „lehetséges" emberi nyelveknek (Vö. JAKOBSON 1958, 1963). A történeti interpretáció természetesen nem zárja ki, hogy egy-egy időszakban több lehetséges nyelvi változat is létezzék egy időben. Az affixált személy-jelölők fönti, implikáció alapján megfogalmazott tipológiája minden olyan változástípust megenged, amelyben *L4 nem szerepel. Az adott jelenség változástípusaiban megfogalmazva: Vx megjelenése: Lx -> L 2 Vx eltűnése: L„ -• L, Px megjelenése: L2 -• L 3 Px eltűnése: L3 -»• L 2 Vx és Px együttes megjelenése: Lx —• L3 Vx és Px együttes eltűnése: L3 —*• ~LX Az implikacios összefüggés történeti interpretációjának a fényében tehát az uráli nyelvekre vonatkozólag kizárható az a nézet, amely szerint a birtokos paradigma megjelenése megelőzte volna az igei paradigma megjelenését, ez a változástípus ugyanis a kizárt *L4 nyelvállapot létezését tartalmazná (L x -* *L 4 , illetve *L4 —v L3 ). Más érvek alapján, de hasonló következtetésre jutott MÉSZÖLY G. (1931, 64 kk.), HAJDÚ PÉTEKnek pedig (1966, 74) az érvei is az ittenihez hasonlóak. 1.3. Az implikacios összefüggés tiplógiájának tehát ellentmond a birtokos paradigma, majd igei paradigma keletkezési sorrendet tartalmazó hipotézis. Az így értelmezhető nyelvtörténeti föltevést ma már nem is szokták lehetséges alternatívaként számon tartani. De ha bármikor fölmerülne egy hasonló elképzelés, számolni kell a fönti tipológiai adatokkal, hacsak nem kerül elő legalább egy olyan nyelv, amely a tipológiai korrelációt cáfolja, vagyis amelyben szintetikus a birtokos, de analitikus az igei személy-jelölés. Ebben az esetben a tipológiai implikáció statisztikus jellegűvé válik vagy több ilyen nyelv esetén érvényét veszti.
