Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Antal László: Jacqueline Fontaine: Le cercle linguistique de Prague 208

208 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Ezek a példák is mutatják, hogy a finnugor összehasonlító nyelvészet eredményei még mindig nem eléggé ismertek, s ez még sürgetőbbé teszi egy korszerű, elméleti igényű finnugor összehasonlító nyelvtan megírását és valamely világnyelven való közzétételét. Csúcs SÁNDOR . . Jacqueline Fontaine: Le cercle linguistique de Prague Maison Marne. Tours 1974. 185 1. Az utóbbi egy—másfél évtized folyamán több történeti visszapillantás (VACHEK 1966; BTJXIGINA 1964) jelent meg a prágai iskoláról, valamint szöveggyűjtemények (VACHEK 1964; KONDRASOV 1967), amelyek az iskola szellemében fogant legsikerültebb írásokat tették egy kötetben hozzáférhetővé. J. FONTAINE munkája ezekre (is) épülő érdekes és értékes újabb tanulmány a prágai iskoláról, s feltétlenül megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, még akkor is, ha a könyv négy éve jelent meg (1974 es dátummal, valójában pedig 1975 első felében). Címe szerint az első fejezet a prágai nyelvész-kör születéséről szól, de valójában sokkal több annál — bizonyos fokig a prágai iskola egész történetének áttekintése, nem a nyelvészeti nézeteinek, hisz azokat a későbbi fejezetek tárgyalják, hanem, hogy úgy mondjuk, a „külső" történetének, tehát az előzményeinek, a kialakulásában legfontosabb szerepet játszó tudósok életútjának, valamint annak az általános tudományos és politikai légkörnek, amelynek körülményei közepette az iskola a két világháború közötti Csehszlovákiában létrejöhetett ós virágozhatott. (Ez utóbbi olyan mozzanat, amelyet a legtöbben nem vesznek figyelembe.) Egyébként — és ez természetes — ismert és ismeretlen mozzanatok szövődnek össze ebben a fejezetben. Mert azt tudtuk, hogy a prágai nvelvószkör a húszas évek derekán lendült bele a munkába, de azt már sokan nem tudtuk, hogy egész pontos „születésnapja" is van, nevezetesen 1926. október 26., amikor egy H. BECKER nevű német nyelvész tartott előadást V. Mathesius tanszékén „Az európai nyelvszellem" címmel. S azt is tudtuk, hogy 1915 és 1924 között létezett egy moszkvai nyelvész-kör, amelyben a fiatal Jakobson első lingvisztikai impulzusait kapta — de azt nem tudtuk, hogy e kör munkájában a fiatal szovjet irodalom olyan nagyjai is tevékenyen résztvettek, mint Majakovszkij, Paszternák, Mandelstam és mások. Mármost tudománytörténetileg a prágai iskolának mint tudományos irányzatnak az első (nemzetközi) jelentkezése az a néhány oldalas állásfoglalás volt, amelyet az 1928-ban Hágában tartott első nemzetközi nyelvészkongresszusra szerkesztett JAKOBSON, S amit rajta kívül még TRUBETZKOY ós KARCEVSZKIJ írt alá. jóval fontosabbak voltak ennél a dokumentumnál a prágai iskola tézisei, amelyeket a szláv filológusok 1929-ben Prágában tartott első kongresszusán terjesztettek elő. Kollektív munka volt, egy négytagú szerkesztőbizottság (MATHESIUS, JAKOBSON, MUKAROVSKY és TRNKA) fogalmazta meg a kör tagjainak írásos előterjesztéseit használva fel. A kilenc tézisből csak három volt szűkebb értelemben általános nyelvészeti, a többi szlavisztikai. Nos, Fontaine könyvének második fejezete teljes egészében ezzel a manifesztummal foglalkozik. A prágaiak híres téziseinek az ismerete ma már a világ minden egyetemén elengedhetetlen része az általános nyelvészeti curriculumoknak. Fontosságuk aligha becsülhető túl, hisz e tézisek ismerete nélkül a prágai nyelvész-kör jellege ós törekvései teljességgel nyilván nem érthetők meg. Az első tézis esetében nem az a meglepő, hogy a nyelv rendszerjellegét hangoztatja (SAUSSURE után aligha tehetett volna mást, de Saussure és a prágaiak viszonyáról később lesz szó), hanem az, hogy ennek a rendszernek a cólrairányultságát, finalitását hangoztatja. „A nyelv kifejezési eszközök célra irányuló rendszere" (27). S mivel a cél a kommunikáció, a beszélő szándéka a „legtermészetesebb" magyarázat a nyelvi elemzésben. Szinkrónia fontosságának és elsődlegességének a hangoztatása szintén Saussure-i gondolat, de a nyelvi változások rendszerszerűségének erőteljes aláhúzása már túlmegy SAUSSURE-Ön. És még valamit: az első tézis szerint a szinkróniából nem lehet abszolút kizárni a fejlődést, mert minden nyelvállapotban vannak archaizmusok, egy-egy régebbi nyelvállapot maradványai. Következésképpen a szinkróniában is léteznek „diakrónikus tények".