Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Ganschow, Gerhard: A zürjén j-tövek történetének kérdései [Zur Geschichte der syrjänischen j-Stämme] 57
A ZŰRJÉN J-TÖVEK TÖRTÉ ííETÉNEK KÉRDÉSEI 59 zésben. fellépő j-t elválasszuk egymástól, ezért az alábbiakban megvizsgálandó anyagban ilyen korlátozást nem alkalmazok. 5. Utolsó alapvető, ám bizonyára legfontosabb ellenvetésem Lytkin fejtegetéseivel szemben a nyelvhasonlításnak általa használt módszerét érinti. Ez a módszer véleményem szerint nem elégíti ki igényeinket és használhatatlannak bizonyul. Már a finnugor névszótövek történetének szentelt eddigi két munkámban2 is alkalmaztam egy, a nyelvi anyagnak megfelelő, egzakt rekonstrukciós módszert, és közülük a másodikban részletesen kifejtettem módszertani koncepciómat, mely a genealógiai elv alkalmazásában látja a helyes következtetés feltételét.3 E szerint az egyes nyelvek csak akkor szolgálhatnak nyelvtörténeti elemzés alapjául, ha elsőfokú genealógiai kapcsolatban állnak egymással, mint pl. az osztják és a vogul, vagy a balti finn és a lapp, vagy a zűrjén és a votják, tehát akkor, ha egymással a legközelebbi rokonságban vannak. A legközelebbi rokonság nem mellőzhető elve természetesen nemcsak a mai önálló nyelvek (pl. osztják, vogul stb.) elemezhetőségét érinti, hanem nyelvi előzményeikét is: pl. ős-obi-ugor (és magyar), lappo-finn (= korai ősfinn) és volgai finnugor, permi és finn-volgai stb. A nyelvtörténeti elemzés szempontjából semmi esetre sem lehet kielégítő Lytkinnek az az eljárása, hogy a zűrjén és finn (vagy lapp) adatokat közvetlenül hasonlítja össze. A zürjént csak a votjakkal lehet közvetlenül összevetni, amint azt Lytkin a zűrjén nyelv etimológiai szótárában4 általában meg is tette. Am az így nyert őspermi alakot elemzés céljából nem szabad a finn (vagy lapp) adatokkal egybevetni, hanem csak olyan alakkal, amelyet a lappofinn (= korai ősfinn) és volgai finnugor formákból finn-volgai alapnyelvi előzményként rekonstruáltak. Természetesen senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy távolabb álló rokon nyelvek adatait közvetlenül hasonlítsa össze egymással. Ezek kétségkívül érdekesek és ösztönzők lehetnek, mindazonáltal jobbára olyan fáradozásoknak minősíthetők, amelyeknek a nyelvi rekonstrukció szempontjából csupán spekulatív értékük van. ' • 6. Tekintsük át ezek után a zűrjén nyelvi anyagot, amelyet vizsgálataimhoz fölhasználtam. LYTKIN és GTJLJAJEV etimológiai szótárából kicéduláztam minden olyan zűrjén névszótövet, amely a vizsgálandó problematika szempontjából hangtanilag és etimológiailag érdekesnek, használhatónak látszott. A szóba jövő őspermi névszókészletnek kb. 85%-át vettem figyelembe. Azoknál a zűrjén névszótöveknól, amelyeknek a permin kívül más rokon nyelvekben is vannak megfeleléseik, teljességre törekedtem. Végezetül összesen 280 zűrjén névszótő állt rendelkezésemre, a legtöbb az (#)o:r-típusból, szám szerint 252, ezen kívül 11 az {x)oxx és 17 az (z)o-típusból. Anyagomból 224 szónak van megfelelője a votjákban, 117-nek a cseremiszben, 98-nak a mordvinban, 150-nek a finnben és 91-nek a lappban.5 Ezt a terjedelmes névszói anyagot azután az erre leginkább alkalmas szótárnak, FOKOS-FUCHS kétkötetes Syrjänisches Wörterbuch-jának a segítségével dolgoztam föl részletesen. Megvizsgáltam minden 2 Zur Geschichte der Nominalstämme in den ugrischen Sprachen. CSIFU 134 — 145; Zur Geschichte der finnisch-ugrischen Nominalstämme. SFU 7 : 239 — 250. 3 SFU 7 : 240 k. 4 B. H. JIMTKHH—E. C. TyjiHeß, KpaTKHÜ araMOJionmecKHÍí cjroßapb KOMH H3biKa. MocKBa 1970. 5 Az etimológiákat a SKES alapján vizsgáltam felül.
