Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Ganschow, Gerhard: A zürjén j-tövek történetének kérdései [Zur Geschichte der syrjänischen j-Stämme] 57

A zűrjén j- tövek történetének kérdései 1. Mint ismeretes, a finnugor nyelvekben a névszótöveknek egy csak történetileg elemezhető dichotómiája mutatható ki. így a finnben és a lappban szemben áll egymással kétféle magánhangzós tő, nevezetesen a korai közfinn *-a/*-ä ( > f. -aj-ä; lpN -e) és *-e ( > f. -e, -i; lpN -à), a volgai finnugor nyelvekben viszont a mássalhangzos tő áll szemben a maganhangzóssal. A zürjénben ez az ellentét a következőképpen jelentkezik: mássalhangzos tő — mássalhangzos tő -f j, tehát főleg (x)ox- : (x)oxj-, ritkábban (x)oxx- : (x)oxxj- is. Az egyszerűség kedvéért a következőkben j^-tövekről (= (x)ox-; (x)oxx-) és /-tövekről ( = {x)oxj-; (x)oxxj-) fogok beszélni. 2. A zűrjén /-tövek kérdését a nagyérdemű zűrjén finnugrista, V. I. LYTKIN az utóbbi időben több munkájában is érintette, a legrészletesebben azonban a helsinki II. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson szólt róla: HeKOTOpbie Bonpocbi B0KajiH3Ma BToporo cjiora (J)HHHO-yropcKHx «3MKOB (CSIFU 1968. 324— 331). Ebben a cikkben Lytkin történetileg magyarázza a zürjénben jelentkező /-és j^-töveket. Magyarázatának eredményeit négy tézisben lehet összefoglalni: 1. A zűr jénáilapotok levezethetők két magánhangzós tő (*-a/*-ä és *-e) ősi finnugor oppozíciójából, amiként azt a mai finn is tanúsítja. 2. A zűrjén /-tövek régi finnugor *-e-tövek folytatói. 3. A zűrjén j^-tövek régi finnugor *-a/*-ä-tövek folytatói. 4. Azokban az esetekben, amelyekben — a fenti szabályokkal ellentétben — zűrjén 0-tövek finn e-töveknek, illetve zűrjén /-tövek finn -a/-ä-töveknek felelnek meg, a régi állapotok a másik tő alkalmilag érvényesülő hatására megváltozhattak; a szóban forgó névszótövek analógiás hatásra elveszíthették közvetlen kapcsolatukat a régi finnugor tövekkel. A következőkben ezt az elméletet szeretném kritikailag megvizsgálni. 3. Alapvető kifogásaim közé tartoznak mindenekelőtt a Lytkin-féle felfogás fonetikai és hangtörténeti nehézségei: Fonetikai szempontból nehéz a j-t és *e-t minden további nélkül ilyen szoros történeti kapcsolatba állítani ; mindenesetre az *e és a / között semmivel sem több a közös vonás, mint pl. az *ä és a j között. A / <C *e tétel védelmezője ezért egy áthidaló i magánhangzót is feltesz az *e és j között. Azonban ez sem problémátlan. A finn -i nem jöhet számításba, mivel ez finn különfejlődés eredménye (-e >• -£). Már nagyobb a súlya a votják szóvégi -2-nek, mely igen gyakran (lásd alább) a zűrjén -j megfelelőjeként jelentkezik. Felvetődik tehát a kérdés: lehet-e a zűrjén -j-t egy, a votjakban megőrződött permi *i-ből származtatni ? Válaszunk erre tagadó, mert a zűrjén nyelv önálló fejlődése során