Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Andor József: Az esetgrammatika elméletének új útjai 451
452 SZEMLE - ISMERTETÉSEK elméletnek a metodikája jelenti a célravezető utat egy általános, univerzális érvényű nyelvleírási modell felé.3 2. Fillmore a transzformációs grammatikusok módszerét követte abban, hogy egy sor szintaktikai kritériumot használt fel arra, hogy megkülönböztesse az egyes esetkategóriákat egymástól. Habár sokszor emlegette, hogy az esetkategóriák meghatározásához a szemantikai jegyek relevánsak, ezeket mégsem használta fel következetesen elméletében. Ezt a szükségességet felismerve kezdte el vizsgálatait Nilsen, aki megkísérelte kimutatni, hogy miért szükséges tisztán szemantikai vonatkozásokra szorítkozni a mélystruktúrabeli esetkategóriák meghatározásában.4 Bemutatta, hogy a mélystruktúrabeli esetkategóriák ós azok felszíni megnyilvánulásai között nincs tökéletes korreláció. Habár egy sor felszíni struktúrabeli tény megmagyarázható akkor, ha értjük a mélystruktúra viszonyait és az egyedi nyelvekben a felszíni struktúrához vezető transzformációkat, a két szint közti kapcsolat ugyanakkor helytelen következtetésekre is vezethet bennünket. Ezért hát gyakran félrevezető és nem eléggé hatékony az, hogy a mélystruktúrabeli esetkategóriák azonosításában felszíni struktúrabeli kritóriumokt használunk fel. Érdekes megfigyelni azt, hogy a különböző esetgrammatikusok, akik az előbb említett módszert alkalmazzák, sokszor eltérnek esetkategóriáik meghatározásában, értelmezésében, illetve a szükséges kategóriák számát illetően. Mint korábban említettük, Fillmore maga is számos alkalommal módosította elméletét ebben a tekintetben. SHROYER5 például 16 esetkategóriát állapít meg a propozíciós egységben. Ezek közül néhány, pl. a 'lokatív' vagy az 'ágens' hasonló a mások által ugyanezekre a kategóriákra vonatkozó elképzelésekkel. Néhány esetben viszont Shroyer úgy érzi, hogy jobb az, ha két homogén esettel van dolgunk, mint ha helyettük egy heterogén esetkategóriával rendelkezünk, így például az 'instrumentum' kategóriát 'irányított instrumentumra' és 'nemirányított instrumentumra' osztja, a 'komitatív' kategóriát 'lokális-komitatívra' ós 'temporális-komitatívra', az objectum' kategória helyett pedig inkább a 'kontaktív', 'reaktív', 'responsiv', 'affectiv' kategóriákat használja. 2.1. Az esetkategóriáknak szintaktikai úton történt azonosítására vonatkozóan hadd említsünk meg négy feltételezést. (a) Az instrumentális viszony: Egy NP mind a használ igének, mind a -val j -vei ragnak tárgya lehet az 'instrumentum' esetkategóriában. Pl. :Tamás egy krétával tüntette el a foltot. Tamás egy krétát használt fel arra, hogy eltüntesse a foltot. (b) Mély-predikátumokra egy esetkategória csak egyszer fordulhat elő, azaz két NP két különböző esetkategóriát képvisel akkor, ha ugyanabban az egyszerű mondatban fordulnak elő. PL: Tamás (A) széttörte a követ (O) egy kalapáccsal (I). *A kalapács (I) széttörte a követ (0) nagy fejével (I). A kalapács (I) széttörte a követ (0).6 3 Jelen munkánk keretei között nem foglalkozhatunk JOHN ANDERSON lokalista elméletének ós STANLEY STAROSTA lexikalista esetelméletónek ismertetésével sem, bár ezek számos tekintetben továbblépést jelentenek Fillmore nézeteihez képest. Anderson műve (J. M. ANDERSON, The Grammer of Case. Towards a Localistic Theory. Cambridge 1971) elsősorban az angol nyelv esetgrammatikai leírására szorítkozik, s habár a lokalista függőségi grammatika továbbfejlesztése gyümölcsöző lehet egy univerzális szemantikaelmélet kidolgozásában, tóteleinek ellenőrzése további kutatásokat igényel. Starosta lexikális elméletének univerzalitása pedig napjainkban van kialakulóban, amennyiben az elmélet kidolgozója vezetésével az University of Hawaii-n kutatások folynak indiai és polinéziai nyelvek (pl. sora, sre, bikol stb.) esetgrammatikai keretben történő leírása tekintetében. (S. STAROSTA, Case in the Lexicon. In. L. HEILMANN (szerk.), Proceedings of the Eleventh International Congress of Linguists. Vol. 2. Bologna 1975: 805—813; Uő; A Place for Case. Language Learning 26/1 (1976): 1 — 36.) 4 D. L. F. NILSEN, Toward a Semantic Spécification of Deep Case. The Hague 1972 . 7 — 24; Uő. The Instrumental Case in English. The Hague 1973. 15 — 86. 5 T. G. SHROYER, An Investigation of the Semantics of English as a Proposed Basis for Language Curriculum Materials. Ohio State University Ph. D. disszertáció. 1969. 6 Itt is, valamint a továbbiakban is az A az 'ágens' , I az 'instrumentum', O az 'objectum', K a 'komitatív', L a 'lokatív', és T az 'idő' kategóriákat szimbolizálja.
