Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Andor József: Az esetgrammatika elméletének új útjai 451

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 451 egyes népek gazdasági-társadalmi fejlődésének egyenlőtlensége vitathatatlan tény. Ebből viszont az következik, hogy ,,ha két nép közül az egyik a társadalmi fejlődés magasabb fokán áll, ennek általában a nyelve is gazdagabb, a valóságot több oldalról és mélyebben tudja kifejezni . . . Ebben az értelemben . . . mondhatjuk, hogy egy nyelv fejlettebb a másiknál" (238). Azonban — és ez a döntő — valamennyi nyelv egyenrangú az alapjai­ban adott lehetőségek szempontjából. Ezt a tételt meggyőzően bizonyítja az a nyelvi fejlődés, amely a Szovjetunió területén élő számos, a cári időkben a primitívség fokát alig meghaladó nép életében az elmúlt évtizedekben végbement.21 A nyelvi fejlődésnek nem lebecsülendő tényezője lehet a nyelvművelés, azaz egy nyelv „tudatos formálása a társadalmi szükségletnek megfelelően" (243), s tegyük hozzá: a nyelvben rejlő lehető­ségekkel összhangban. A könyvet fejezetenként csoportosított tartalmas jegyzetapparátus zárja le. Hosszúra nyúlt ismertetésünk végére érve, úgy hiszem, nem nehéz megvonni a mérleget. Hazánkban, sőt határain túl is nem sok olyan nyelvész akad, aki az általános nyelvészet problémakörét olyan széles sávban és olyan mélységben tudná megragadni, mint e könyv szerzője. Egy felszínes munka, amely csupán a közkeletű igazságok ka­talogizálását tűzné ki feladatául, nyilván kevesebb észrevételre adna lehetőséget. Telegdi Zsigmond könyve azonban nem ilyen: nemcsak „bevezet" az általános nyelvészetbe, ha­nem egyetértésre vagy vitára, de mindenképpen gondolkodásra, állásfoglalásra késztet. Ezért megjegyzéseink vagy kiegészítéseink (amennyiben helytállóak) semmiképpen sem csökkentik a könyv érdemét, csupán a tudományos megismerés folyamatának kimerít­hetetlen és ellentmondásos voltáról tanúskodnak. Telegdi Zsigmond munkája jelentős eseménye hazai nyelvtudományunknak: bizonyára hosszú időn át szolgál majd a felnö­vekvő új tanár- ós tudósnemzedékek okulására és nem kevésbé a tapasztalt szakemberek hasznára. PÉTER MIHÁLY Az esetgrammatika elméletének új útjai 1. Az esetgrammatika elméletének alapjait CHARLES FILLMORE fektette le 1968-ban kiadott müvében,1 amely abban az időszakban jelent meg, amikor egyre inkább világossá vált, hogy a generatív nyelvleíró modell formális szintaktikai megközelítése az un. „sztenderd elmélet" keretein belül nem képes arra, hogy leírja a természetes nyelvek univerzális sajátosságait, mivel a modell határain belül az elmélet képviselői a szemanti­kának csak másodlagos interpretatív funkciót adtak, s így a szintaktikai bázissal rendel­kező modell nem alkalmas arra, hogy alkalmazása általános érvényt nyerjen a nyelv­tipológiai kutatásokban. Fillmore említett esetgrammatíkai munkájának megjelenése óta egyre-másra jelentek meg dolgozatok, amelyek az esetgrammatika immár klasszi­kusnak számító modelljének pontosítására, s az esetkategóriák meghatározásának eg­zakttá tótelére törekedtek. FilímoTe maga is számos tekintetben módosította eredeti mo­delljét, ezeknek a változtatásoknak a részletes ismertetésére azonban a jelen dolgozat ke­retei között nem térhetünk ki.2 Itt inkább arra szorítkozunk, hogy bemutassunk három olyan elméletet, amelyek jelentős továbblépést jelentenek a klasszikus fillmorei mű alap­elképzeléseihez képest. Ezeknek az elméleteknek a létrehozása három amerikai nyelvész: D. L. F. NILSEN, W. CHAFE és W. COOK nevéhez fűződik. Jelen dolgozatunkban központi helyet Nilsen esetgrammatikájának ismertetése kapott, mivel nézeteink szerint ennek az 21 A gazdasági-társadalmi fejlődés kezdetleges fokán álló népek nyelvében rejlő lehetőségekről tanúskodik az is, hogy a második világháború idején az amerikai hadveze­tés a navaho indiánok nyelvén rejtjelezte különösen fontos közleményeit. 1 C. J. FILLMORE, The Case for Case. 1 — 88. In: E. BACH, R. T. HARMS (szerk.), Universals in Linguistic Theory. New York 1968. 2 Fillmore elméletének további alakulására lásd a következő publikációkat: C. J. FILLMORE, Types of Lexical Information. In: F. KIEFER (szerk.), Studies in Syntax and Semantics. Dordrecht 1969. 109—137; Vö. Somé Problems for Case Grammar. Ohio State University Working Papers in Linguistics (Columbus, Ohio) 10 (1971): 245—265; Vö. The Case for Case Reopened. In: P. COLE, J. M. SADOCK(szerk.), Grammatical Rela­tions, Syntax and Semantics Vol. 8. New York 1977. 59 — 81. 15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom