Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Juhász József: O. Nagy Gábor: A magyar frazeológiai kutatások története 434

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 435 nyelvészeti diszciplínákhoz való viszonyát, ezáltal a nyelvészeti stúdiumok között elfoglalt helyét, továbbá rámutat interdiszciplináris j'ellegére : nyelvészeti, egyszersmind folklorisztikai beágyazottságára. A nyelvészetben O. Nagy CH. BALLY ÓS V. V. VINOGRADOV példáj'a nyomán a lexikológiába sorolta be a frazeológiát, annak sajátos alfejezeteként. Ez abban az időszakban, vagyis az ötvenes évektől a hatvanas évek derekáig magától értetődőnek számított, ma már nem egészen, erről azonban majd alább szólunk valamivel részletesebben. 3. A Kezdetek fejezetben BARANYAI DECSI JÁNOS, SZENCZI MOLNÁR ALBERT és Kis VICZAY PÉTER szótáríró munkásságának frazeológiai vonatkozásairól számol be a szerző. Hogy mit értettek a 16—17. században a d a g i u m-on vagy proverbiu inon, és hogyan értékelték őket, világosan kiderül ezeknek a szerzőknek a munkáiból. A magyar frazeológiai egységek kezdeti szótározásának időszakában különösen Molnár Albert szótárának volt meghatározó jelenetősége, mutat rá a szerző. Ennek a magyar— latin részében ismerhetők meg a szókapcsolatok szótári feldolgozásának azok az elvei, amelyek még hosszú időn keresztül példaként szolgáltak a későbbi szerzők munkáiban. A 18. század második fele és a 19. század eleje című fejezetben már nagyobb ós változatosabb anyag alapján tárgyalhatja a szerző a fejlődés újabb szakaszát. POMEY FERENC Syntaxis Ornata-ja, ADÁMI MIHÁLY Ungarische Sprachkunst-ja, GYARMATI SÁMUEL Kis Szótár-a, SZENT-PÁLI ISTVÁN Grammatica Hungarica-ja szolgált alapul az áttekintéshez. Abban az időszakban már önálló frazeológiai gyűjtemények és szótárak is készültek. SZAITZ LEÓ Kis magyar frazeológyia című művével, NOSZKÓ ALAJOS Virág szó-tárával, BARÓTI SZABÓ DÁVID A magyarság virági című frazeológiai gyűjteményével ismerteti meg a szerző az olvasót. Az önálló közmondás- és szólásgyűjtemények szerzőinek sorában ilyen jeles emberek nevét találhatjuk: FALUDI FERENC, FÖLDI JÁNOS, KRESZNERICS FERENC, KOVÁCS PÁL, SZIRMAY ANTAL, PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM, DUGONICS ANDRÁS ós CHECH JÁNOS. EZ a névsor világosan mutatja, hogy a szólás- és közmondásgyűjtés abban a korban többé-kevésbé írói feladatnak is számított. Ez már egyben a korábbi szemlélet megváltozását is jelzi. A humanista Decsi számára a magyar közmondások igazában csak a latin ós görög adagiumok megfelelőiként jelentettek értéket, Kis Viczay ezzel szemben már egyrészt a régiséget, a hagyományt látta a közmondásokban, másrészt a nép szellemi kincsét. Kis Viczay felfogása híd volt a humanizmus és a felvilágosodás szemlélete között, amint O. Nagy meggyőzően fejtegeti. Annak a felismerésnek, hogy a szólásoknak ós a közmondásoknak a népnyelv a leggazdagabb forrása, a 18. század második felében jött el az ideje. Nem véletlen tehát FALUDI FERENC érdeklődése a népnyelv iránt. Faludi Jegyzőkönyv-eben az irodalmi népiesség első megnyilvánulásaként a szólások ós a közmondások többnyire a maguk népnyelvi alakjában találhatók, nem irodalmiasan „kiigazítva", esetleg versbe is szedve, mint korábban némely szerzőknél. A gyűjtött anyag köre is szélesebb. Ráadásul, amit Faludi a gyakorlatban megvalósított, azt Dugonics András és Pálóczi Horváth Ádám tételesen meg is fogalmazta. Pálóczi Horváth mint az ősi, nemzeti hagyomány elemeit értékelte sokra a közmondásokat és az általa példabeszédeknek nevezett, átvitt értelmű kifejezéseket. Észrevette Pálóczi, hogy nyelvjárásaink között frazeológiai szempontból is jelentős különbségek vannak, s munkássága egyik céljának éppen azt tekintette, hogy elősegítse ezeknek a különbségeknek a kiegyenlítődósét, ezáltal a nemzeti nyelv egységesülését is. A frazeológiai egységek mibenlétére vonatkozólag Dugonics tette az egyik legfontosabb megállapítást, kiemelve a közkeletúséget, s elválasztva ezzel a társadalmi érvényű anyagot az egyéni stíluslelemónyt tükröző színes mondásoktól. Ez a fontos felismerés azonban, amint O. Nagy rámutat, nem érvényesült elég következetesen sem Dugonicsnál, sem másoknál. Dugonics megkísérelte a frazeológia rendszerezését is, negyvennyolc fogalmi kategóriába igyekezvén besorolni az anyagot. 4. A múlt század közepe fordulópont a frazeológia problémáinak hazai történetében, állapítja meg joggal 0. Nagy Gábor. Ettől az időtől kezdve már nemcsak gyűjtemények, szótárak jelzik a fejlődés újabb állomásait, hanem számos önálló tanulmány, tudományos cikk szolgál alapul a fejlődós vizsgálatához. Részben megváltozott a frazeológiai érdeklődós iránya, jellege is. Noha a romantika korának nyelvszemlélete nem kedvezett különösebben a frazeológia nem irodalmi ós nem folklorisztikus érdekű, hanem nyelvi szempontú megközelítésének, akad példa ilyen törekvésre is. CZUCZOR GERGELYre hivatkozik a szerző. Czuczor valóban nyelvi szempontból is nézte mind az idiomatizmusokat, mind a közmondásokat. A csupán nyelvi érdekű, de folklórtartalmat nem hordozó állandósult szókapcsolatoknak és mondatoknak azonban nem akadt nálunk sem gyűjtője, sem kutatója a múlt század derekán és második felében. (És ez így is maradt lényegében 14*