Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3

FILOZÓFIA, NYELVÉSZET, TUDOMÁNYELMÉLET 19 Az empirikus és a teoretikus szintű megismerés közti különbségtétel nem e két gondolkodási forma merev szétválasztását, hanem éppen összefüggésük, kölcsönös föltételezettségük fölismerését tartalmazza. Nincsenek olyan nyelvtudományi részfejezetek, amelyek egyszer s mindenkorra arra volnának hivatva, hogy ,,tényekkel", „adatokkal" foglalkozzanak, s mások, hogy „elméleteket" konstruáljanak — annál is kevésbé, mert a „tényeket" is befolyásolja, hogy milyen szempontból nézzük őket. Éppen az az érdekes, hogy a látszólag leginkább konkrét nyelvészeti módszereknek, fejezeteknek is — a legelső lépésektől kezdve — megvannak a maguk súlyos elvi vonatkozásai. A tudományos megismerés izgalmas változásait mutatja, hogy egyes empirikus fogalmakról jóval később derül ki, hogy nem is olyan egyszerűek, csak a kezdetleges szemlélet mutatta őket annak. A beszédhang fogalmát már azok a zseniális nyelvészek megragadták, akik a hangírást föltalálták. A kísérleti fonetika évezredekkel későbbi szakemberei azonban kimutatták: a hangzó beszédfolyamatnak legtöbbször nincsenek ilyen egymástól élesen elválasztható szakaszai, s fizikai paramétereik sem alkalmasak a közvetlen megragadásra, a hangokat részben nyelvtudásuk alapján halljuk bele az észlelt szövegbe. De ilyennek bizonyult a szó vagy a szófaj fogalma is. A nyelvek szavait a szélső esetektől eltekintve meglehetős biztonsággal izolálja az anyanyelvi beszélő, mégis mindmáig az egyik legkevésbé megoldott kérdés az, hogy mi tekinthető tudományos fogalmakkal kifejezve egy-egy nyelvben szónak. A nyelvészet klasszifikációs korszakában keletkezett szófajfogalmak kezdetben kizárólagosan az intuitíve hozzáférhető jelentéstani elven alapultak. Jelentőségüket azonban ma már messze túlhaladják a döntően formális elveken nyugvó szófaj meghatározások. — Ilyen meggondolások alapján állítjuk, hogy nemcsak, hogy nem szabad egyes tudományágakat konkrétnak, másokat meg elméletinek kinevezni, de már magát a „konkrét" vagy „különleges" nyelvészet kifejezést is értelmetlennek tartjuk, mert az állandóan fejlődő tudományos megismerés tulajdonképpeni célja egyetlen területen sem lehet más, mint a teoretikus szintű tudás elérése. „. . . az olyan magyarázatok, amelyek csak a tényekhez tartják magukat, többnyire az empirizmus lapos újrafogalmazásaihoz vezetnek, a közvetlenül adott tényszerűségekhez való pragmatikus tapadás fontos, ténylegesen létező, de közvetlenül kevésbé adott összefüggéseket kapcsol ki az összfelfogásból, és ezért objektíve gyakran a fetisizáltan istenített tények meghamisításához vezet."26 10. Érett tudománnyá válása óta a nyelvtudomány figyelemreméltó utat járt be a teoretikus szintű ismeretek terén. Különösen érdekes lehet még az általános tudományelmélet tudományfejlődéssel foglalkozó fejezete számára is az, hogy milyen jellegű elméletek, tudományos paradigmák követték egymást a nyelvészet tudományos forradalmai nyomán az elmúlt másfél évszázadban. Mivel célunk e tudományos forradalmak egyes tudomanyelmeletileg érdekes vonásainak a megragadása, eltekintünk olyan fontos kérdésektől, hogy az adott társadalmi-történelmi körülmények között miért éppen ilyen vagy olyan kérdések kerültek az egymás után következő tudományos paradigmák érdeklődésének a középpontjába, s mások miért nem, valamint hogy a pozitív 26 LUKÁCS GYÖRGY: i.m. I. kötet, 291. 1.