Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Erdődi József: Időszámítás a volgai és a permi népeknél, különös tekintettel a mari hó- és napnevekre [Zeitrechnung bei den wolgaischen und permischen Völkern unter Berücksichtigung der Namen der Tage und Monate im Tscheremissischen] 55

72 BRDŐDI JÓZSEF kdlm-tdUze (Paas.), B. kêlm-àêldze, BJp. këlme-têlêze (Beké), KbiAMe-mtAA3e (MM) 'hideg-hó' = március; WOKUio-mÙA33 (MK) 'meleg-hó' a nyári hőségre utal, ugyancsak a meleggel függ össze a 'nyár-derék-hó' fordulat = a nyári hőség tetőfoka = június; az őszi hűvösödésre vonatkozik viszont a szeptember egyik neve: wütjűksdmö-tdldze (Paas.), Byd-üyKUüAMU-muA3U (MK), Byd-üyKiuyMÖ muA33 (MM), Byd-uyKüiUMbl mUA33 'a víz(= folyó, patak, tó)-hűvösödés-hó\ Feltétlenül ebbe a csoportba kerülnek a csuvasból jött karlaé szóval alkotott összetételek, mivel értelmük 'kis[ebb] hideg időszak' *• '[nagyobb] hideg időszak', illetőleg nyáron B. 'kis meleg hó' •*•« 'nagy meleg hó'. Meg kell azonban még fontolnunk azt a tényt is, hogy némely, ünnepi ciklusról elnevezett hónap neve tulajdonképpen klimatikus fordulópontok ismeretére és a visszatérések, érkezések contra elmúlások jelentőségére utal. A küsöünnepségeket a leghosszabb nyári nappal tiszteletére rendezik/rendezték júniusban (vö. Szent Iván napja), ennek ellentéte a decemberi éorak-jol ünnep, amely a télfordulóról való megemlékezés, ünneplés a leghosszabb téli éjszaka elmúltának az örömére, a fény visszatértének a köszöntése, mégha lassan is hosszabbodnak a nappalok. (A napfordulókra vonatkozólag 1. DÖMÖTÖB TEKLA: Naptári ünnepek — népi színjátszás. Budapest, 1964. 46kk. és hónapnevekről uo. 51-3.) A víz hűltének az ideje megfelel az ősz kezdetének, a hűvös hónap pedig egybeesik a tavaszkezdettel. Merészség volna azonban azt állítani, hogy a fő ünnepségek a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséggel kapcsolatosak. A finnugor és a szamojéd népeknél rendszerint nem egy-egy napra korlátozódik az ünneplés, hanem egy bizonyos, több napból álló ciklusra. Nem mondhatjuk azt, hogy a mariknak vagy még szélesebbre fogva a meghatározást, a volgai népeknek pontos, alapos és tudományos csillagászati megfigyeléseik voltak. Ámde a természetben élő ember empirikus tudással rendelkezik, és a megfigyelésadta következtetésekből épül fel a szabályokba fogható meghatározás. Az évente ismétlődő jelenségekhez szabták az állattenyésztők és a földművelők gazdasági döntéseik, hiszen a természeti változásoktól, mondhatnók a természet kegyétől függtek, ezért fohászkodtak istenségekhez sámánjaik útján, kérték, hogy busásan fizessen a gabona, mézáldás kísérje a méhészt, négyes ikreket elljen a terhes bárány, s annyi legyen a jószáguk, mint a Volga partján a homokszemek száma. Az ő Miatyánkjuk is a mindennapi kenyérért esedezett, meg a hozzávaló húsért, az édesítésre szolgáló mézért. Ezért fonódnak egybe a hónapnevek a természet jelenségei és az ünnepnevek. Az augusztus ü-yinde-ko6mo 'új-kenyér-evés' megnevezés (Paas.) a gabonaművelésre utal, de erre vonatkozik az augusztusnak egy másik neve is Ulypnu noeuMU mUA33 (MK) 'gabona-begyűjtés-hónap'. Párját az udmurtoknál is megleljük: aran-tolez 'aratás-hó' (Wied.) (vö. arai- 'arat', Műnk. 27). Ugyancsak a gabonával való foglalatoskodásra utal az augusztus egy másik neve: udbiM mbiA3e (MM) 'szérű-hónap', a cséplés, a szórás, a szelelés munkájára. Ez a megnevezés is csuvas mintára formálódott, vö. csuv. pôsmujêfo 'szérű-hó'. A téli hideg beálltára egyetlen megnevezés vonatkozik: Píymmu-mUA3U (MK) 'fagy-hó'. C.c. Az ü-i-tdldze 'új-év-hó' = január (MK, MM) valószínűleg az orosz naptárreformmal függ össze. Nagy Péter rendelte el, hogy az új esztendő március helyett januárral kezdődjék. (A római birodalomban Július Caesar ren-