Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Erdődi József: Időszámítás a volgai és a permi népeknél, különös tekintettel a mari hó- és napnevekre [Zeitrechnung bei den wolgaischen und permischen Völkern unter Berücksichtigung der Namen der Tage und Monate im Tscheremissischen] 55

Időszámítás a volgai és a permi népeknél, különös tekintettel a mari hó- és napnevekre A. Hiába ütjük fel az utóbbi évtizedekben megjelent mari szótárakat, bennük már nem leljük meg az egykori hónapneveket, hanem az orosz közvetítette, latin eredetűek kerülnek szemünk elé, s ezeket bízvást mondhatjuk elterjedésük miatt nemzetközieknek: XHßapb, (ßeepaAb, Mapm stb. (MapniícKO-pyccKHÍi cjioBapb. MocKBa 1956. — PyccKo-MapHHCKHÖ cjioBapb. MocKBa 1966.) Sőt: D. E. KAZANCEV és G. Sz. PATRUSEV könyvükben (CoBpeMeHHbiíí MapuHCKHH A3biK. JleKCHKa. PïoiiiKap-Ojia 1972. 100. 1.), egyenest az archaizmusok sorába rendelik a régebben használt népi hónapneveket. Pedig néhány évtizeddel előtte az ilyen megnevezések még használatban voltak. Nemcsak a mari ,,nyelvmívelők"-nól, hanem elevenen éltek (vagy éltek velük) a népi nyelvben is. Ahhoz tartoztak. Erről tanúskodnak a nyelvészek feljegyzései, akik egyenest a beszélők szájáról jegyezték le őket. A latinos hónapnevek kiszorították az eredeti mari elnevezéseket, ugyanakkor — látszólag ellentmondásos módon — a hét napjainak egykori mari nevei egyelőre megőrződtek. Bizonyítják, hogy egy jelentésrendszernek nem minden része vesz el egy csapásra: némelyik alrendszer vagy rendszerrószlet ideig-óráig megmaradhat. így a hét napjainak a nevei az udmurtban meg a mariban. Ez utóbbiban a következő elnevezésekre bukkanunk: 1. rus-arna 'vasárnap', tkp. 'orosz vasárnap' 2. soçmo-keëe 'hétfő', tkp. 'születő nap' 3. kuskdzmo [keçe] 'kedd', tkp. '(lóra) felszállás (nap)' 4. wür-yece 'szerda', tkp. 'vérnap' (vö. mdM. éer-si) 5. iz-arna 'csütörtök', tkp. 'kis vasárnap, ünnepnap' 6. ku-arna ^kuyarna ~ ku-arna-keée 'péntek', tkp. 'nagy ünnepnap' 7. sumat-keâe 'szombatnap' (1. ehhez az I. sz. mellékletet). E napneveket HEIKKI PAASONEN jegyezte fel kelet-mari nyelvjárásterületen (1. H. PAASONEN—P. SIRO, Osttscheremissisches Wörterbuch. Helsinki 1948). Ugyanezen napelnevezések használatosak a középső és a nyugati nyelvjárás-területen is. Hiedelmek szemszögéből vizsgálva e napok nem egyforma értékűek: „dies fasti" a vasárnap, a hétfő és a szerda, vö. „Glückliche Tage, auf die man den Beginn allerlei Arbeit zu verlegen sucht (so, z. B. wird, wenn möglich, das Säen an diesen Tagen vorgenommen), sind Sonntag, Montag und Mittwoch" (PAASONEN—SIRO op. laud. 40a). Erre utal pl. 'a lóra való szállás' fordulat, értsd: utazni indulás. Az ellentéte viszont a 'vérnap', amikor mindenfajta vállalkozástól tartózkodni kell. A szerencsés és a szerencsétlen napoknak ily módon történő megkülönböztetése más Volga-menti népeknél is megtalálható (1. MUNKÁCSI BERNÁT KCSA 2: 50—52).