Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Keleti osztják igeneves szerkezetek [Ostostjakische Partizipial-konstruktionen] 31

KELETI OSZTJÁK IGENEVES SZERKEZETEK 47 menye). E példák azon ritka esetek közül valók, amikor a melléknévi igenév főnevesült. Ez talán az utótaggal való meghatározatlan, laza szintaktikai kapcsolat miatt lehetséges. 1.23.2. Hangot adó cselekvés neve Az igenévi előtagú szóösszetételek között ez a másik olyan jelentéskör, ahol az utótag elmaradhat, és ráértéssel az igenév fejezi ki a főnévi jelentést. Példáinkon a melléknévvé, ill. a főnévvé válás folyamata világosan nyomon követhető: V. falt ampát 'ugató kutyák' (Szj. 54). Ez az aktív utótagú szószerkezet könnyen visszaalakítható predikatív szerkezetté: * ampát tdlwdlt 'a kutyák ugatnak'. A következő el vonatkoztatási fokon a szerkezet [-élő] jegyet kap, a cselekvő nem fontos, hanem a cselekvés maga: V jistd soj sötwdl 'sírás hallatszik' (KT 189b), morayta soj sätwal 'zajongó hang, zaj hallatszik' (KT 544a), läytita soj csobogó hang, hullámverés' (KT 478b), ëoyilta söj 'füttyszó' (KT 937b). A szószerkezet tárgyi funkcióban is állhat: V nerta soj kollern 'nyögő hangot, jajgatást hallok' (KT 937b). Birtokos jelzői funkcióban megjelenhet a cselekvő is: V welit sayaltayêlt j ö y r a y dt falta söj kolmilat 'a rénszarvasok elfutottak, miután meghallották a farkasok üvöltését (üvöltő zaját)' Szj. 29). Ezekben az esetekben a söj szó egyedüli funkciója a főnevesítés, hiszen az igenévi alakok is általában 'hangadás' jelentésűek. Tehát a täyi és a kim mellett a söj is alkalmas arra, hogy jelentésétől függetlenül csupán nyelvtani funkciót teljesítsen (vö. BALANDINA, O grammatikalizacii leksiceskih elementov v obsko—ugorskih jazykah. In: Jazyki i fol'klor narodov Krajnego Severa. 1973. 204—212). Ezért fordulhat elő, hogy példáim közül két esetben a täyi utótag áll: V lisaytil täyi säfwal 'nevetés hallatszik' (KT 976b), marj püfkäli lulpänitd täyi kolantayalöy 'mi hallgattuk a madárdalolást' (Szj. 32). Ezek után ritka jelenségként a soj el is hagyható, maga az igenév főnevesül, [+ hangadás] jegyet kap: V ko-kam peëaytalta sätwal 'valahol borjúbőgés hallatszik' (EOCh. 135), il meyi pelakna korák falta sätwal '(a folyó) alsó kanyarulatánál sasrikoltás hallatszik' (Oc. 124/8). A vaszjugáni nyelvjárás példái nagyon emlékeztetnek arra az északi nyelvjárásokból ismert jelenségre, hogy a személyvégződéssel ellátott igenév főnevesül ós önmagában tölt be alanyi funkciót. így a [— élő], [4- hangadás] jegyeket mintegy a Px hordozza, mindezt, amit a vahiban a soj, ill. a täyi fejez ki. Helyenként, ahol a cselekvóshordozó általános, nyilvánvaló a főnevesítő szándék, hisz nincs kire vonatkoztatni a Px-et. Határozott (jelölt) cselekvéshordozóval: Vj. ämp untai sötwel 'kutyaugatás hallatszik' (KT 58a), sejam walaytal sätwal 'a patak csörgedezése hallatszik' (KT 224a). Cselekvéshordozó nélkül: Vj. jöntäl täyarwal 'jövés(e) hallatszik' (KT 981a), joraytal sätwal 'csengetésié) hallatszik' (KT 51a), celtäl sätwal 'csicsergés(e) hallatszik' (KT 883b). Egy Trj. példában tárgyként szerepel, ráadásul mindkét szemléletben: jistal ^jismal koAAdm 'sírást hallok (alanyi ragozás !)' (KT 189b).