Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)
Tanulmányok - Csepregi Márta: Keleti osztják igeneves szerkezetek [Ostostjakische Partizipial-konstruktionen] 31
KELETI OSZTJÁK IGENEVES SZERKEZETEK 41 Az igenévnek tárgyi és határozói bővítménye van: V käoer) alarjna löy lawka köldkkd wertd ontaraya puyla jalilwal 'minden reggel a bolt kinyitó idejére a faluba jön' (Bukv. 127). Idetartozónak vélem az életkort kifejező szerkezeteket: Vj. wäy panta jöyatdy jas 'pénz adó, adózó korúvá vált' (KT 1046b), kuy intd jöyatdy jas 'férjhezmenő korúvá vált' (KT 1046b), tinita jöya kul 'eladható korú (nagyságú) hal' (KT 1046b). 1.22.2. Szerszám- és eszköznevek A foglalkozás- és állatnevekhez hasonlóan az új információt itt is az előtag hordozza. Utótagként ritkán szerepel önmagában is eszköznév: köydl 'bögre', kar 'mozsár', pan 'kanál', köéay 'kés', pör 'fúró', tárnán 'kulcs'. Ezekben az esetekben az előtag a különleges rendeltetést jelzi. A leggyakoribb, amikor az utótag az eszköz anyagára vonatkozó információ: wây 'vas', juy 'fa', köy 'kő', ëonëêy 'kötél', olwintay 'szövet'. Az elvonatkoztatás végső foka az, amikor az utótag közlése már csak az eszköz tárgyszerűségére vonatkozik, ugyanolyan főnevesítő szándékú, mint a ku vagy a täyi: ot 'dolog, valami', palanfiw 'szerszám'. Az anyagnév jelentésű utótagoknak is ez az elsődleges célja, így pl. a way jelentése itt 'vasból való valami, vasdarab'. Szemantikai jegyei: [-f- an y a gi]> [+ tárgy], [+ rendeltetésszerű]. Az ilyen szerkezetű szerszámnevekben az eszköz alakjára, formájára semmiféle utalás nincs, a beszélők egyszerűen tudják, hogy az a vas hosszú-e vagy lapos, nyeles-e vagy éles stb. Ez is tanúsítja a wäy féle utótagok főnevesítő szándékát. A bővített előtagú szerkezeteknél az új információt hordozó tag áll legelői, így: C T Tárgy — Alany — Határozó C T Vegyünk három példát: pam poca juy 'gereblye' söj uta pöőa wäy 'szénvonó' coy§ pöéa piliw 'hólapát' A tárgyi bővítmények nélkül 'kotrófa, kotróvas, kotrólapát' jelentésű összetételek lennének. A lényeges információt (C) az összetétel első tagja, a tárgy hordozza és lehetővé teszi a megkülönböztetést. A szóösszetételek szintaktikai elemzése két lépésben végezhető el. 1. Mivel mindegyik jelzős szerkezet, visszavezethető predikatív viszonyú szerkezetre, ahol az utótagról állítunk valamit. Ez az állítás azonban — a szerszámnév-jelentésből adódóan — mindig az utótag-alany rendeltetésére vonatkozik, azt mondja meg, mire való az illető eszköz. A felszíni szerkezetben nincs különbség a Uta käsi 'evő ember' ós a Uta pan 'evő kanál' összetételek között, még akkor sem, ha predikatív szerkezetté alakítjuk át: kosi # litaki és pan * litaki. Jelentésük már különbözik: 'az ember evő (akt)', 'a kanál evésre való (passz)'. Ez elvezet egy előző állapothoz: 2. Mivel a fenti jelzős szerkezetek jelzői igéből keletkeztek nominalizáció útján, a kiinduló mondatban valamilyen verbum finitum áll. Ez az a szint, ahol a két Uta jelentéskülönbsége jelölt. Uta käsi -* * käsi lüwal 'az ember eszik' (akt), Uta pen — * pannä lilät 'a kanállal esznek' (passz).
