Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)
Tanulmányok - Hajdú Péter: Rekonstrukció az urálisztikában [Rekonstruktion in der Uralistik] 15
22 HAJDŰ PÉTER ugor alapnyelvből származtathatók" (BUNy. 34), az ennél régibb korból való átöröklés megengedett lehetőségével azonban a nyelvészeti gyakorlat elég ritkán számolt. Az uráli kori rekonstrukció említett hátránya azonban némileg kiegyenlítődik azzal, hogy az uráli korból vezetjük le azokat a szókészleti (vagy grammatikai) egyezéseket, amelyeket a szamojéd nyelvek és az osztják, ül. vogul között lehet kimutatni. Módszertanilag ugyancsak makulátlan megoldás ez, hiszen a két obi ugor nyelv és a szamojéd nyelvek igen távoli rokonságban állanak, útjaik kb. 5000 éve szétváltak, s a genetikai leszármaztatás rendje szerint közös örökségük csak a proto-uráliból származhat. Ennek a bevett eljárásnak az egyetlen szépséghibája, hogy nem számol azzal a cseppet sem mellékes körülménnyel, miszerint az osztják—vogul egyfelől és a szamojéd nyelvek másfelől évszázadok, sőt feltehetően évezredek óta ugyanazon földrajzi és nyelvi areában, közvetlenül egymás tőszomszédságában élnek, más nyelvekkel egyetemben a nyugat-szibériai nyelvi szövetség tagjaiként, s ez a tény — az arealógiában tapasztalt konvergenciák és diffúziók révén — egykönnyen a rokonság látszatát keltő jelenségeket idézhet elő valamennyi érintett nyelv szerkezetében. A rekonstrukciót és annak kronológiáját tehát mind ez ideig az összehasonlított rokon nyelvek genetikai leszármazási rendje, a rokonság foka határozta meg alapvető módon. Ez a metodika összhangban volt azzal a tanítással, hogy a nyelvek egyező vonásainak — a véletlen egyezéseket nem számítva — két történeti oka lehetséges: az átvétel és a nyelvrokonságból fakadó közös örökség. Igaz: Ravila említett tanulmányában -- MBILLET nyomán — nagy nyomatékkal emelte ki a konvergencia szerepét a hasonlóságok kialakulásában (i. m. 9 kk.), ma már azonban még tovább lehet menni és az újabb tipológiai és arealógiai tapasztalatok birtokában a nyelvek közötti hasonlóságokat a következő négy elv valamelyikével magyarázhatjuk: (1) a nyelvek szerkezetének univerzális vonásaival; (2) közös nyelvi előzménnyel (genetikai nyelvrokonsággal); (3) diffúzióval (itt viszont elkülöníthetők a közvetlenül kimutatható átvételek a nyelvi szövetségeken belüli vagy azok közötti, jobbára megállapíthatatlan, ül. nehezen megnevezhető forrású és irányú elemvándorlásoktól); (4) egymástól független konvergens fejlődéssel.16 A tipológia és arealógia a módszerek újragondolása mellett a nyelvészet gyakorlati eredményeit is képes bővíteni. Beszámolhatunk arról, hogy az uráli nyelvek körében is megindultak bizonyos areális-tipológiai vizsgálatok s az eddigi eredmények alapján máris kezdenek kibontakozni előttünk az uráli nyelvek új osztályozásának körvonalai. Az eljárás kiindulópontja az, hogy összeállítjuk az uráli nyelvek legfontosabb szerkezeti jegyeinek együttesét. Egy ilyen taxonómiai keretben azután le lehet tesztelni az egyes nyelveket a szerint, hogy a keresett szerkezeti jegy megvan-e bennük vagy nincsen. Ehelyütt egyelőre csak ideiglenes eredmények közlésére van mód, hiszen az 16 Lényegében hasonló módon vélekedik JOEL SHERZER, An Areal-Typological Study of American Indián Languages North of Mexiko. Amsterdam 1976.
