Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)
Tanulmányok - Hajdú Péter: Rekonstrukció az urálisztikában [Rekonstruktion in der Uralistik] 15
REKONSTRUKCIÓ AZ URALISZTIKÁBAN 23 érintett nyelvek ilyetén feldolgozásához mindenekelőtt a teszt-kérdések végleges összeállítására van szükség (számuk előreláthatólag százon felüli lesz) s ha ez megtörtént, akkor érdemes lesz ezeket nemcsak nyelvenként, hanem legalább fő nyelvjárásonként is külön megválaszolni, sőt a vizsgálatot az areán belüli nem rokon nyelvekre is kiterjeszteni, hogy a szerkezeti jelenségek összefüggései minél nagyobb mélységben, plasztikusan bontakozzanak ki előttünk. Az eddig végzett kísérletekben 20 általam lényegesnek tartott szerkezeti jellemzőt próbáltam a módszer kialakításának igényével megvizsgálni (e jegyek: palatalizáció, zöngés explozívak, affrikáták, kvantitás, diftongusok; magánhangzóharmónia, Umlaut-Ablaut, fokváltakozás; duális, több funkciójú alapalak, genitivus, belső-külső hely viszonyragok, Px —Cx sorrend, preteritum -é és -j, -ni infinitivus, determinált igeragozás, passzívum; konverzió, negatív segédige, SVO-tendencia). A próbák során kiderült, hogy nem egyszer a genetikai osztályozás szerint távoli rokon nyelvek paraméterei nagyobb egyezést mutatnak, mint egyes közeli rokon, de egymástól izoláltan élő nyelvekéi. Ettől függetlenül, egymástól izolált, távolabbi rokon nyelvek között is jelentkeztek néha figyelemre méltó egyezések, bár ilyen esetekben — a várakozásnak megfelelően — talán inkább a különbségek száma a nagyobb. Az egyezéseket és különbözéseket táblázatban és gráfszerűen is meg lehet jeleníteni. A gráf rendkívül bonyolultan, mondhatni teljesen abszurd és kusza ábrán mutatja be a mai nyelvek közötti szerkezeti viszonyokat,17 de talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez a nehezen áttekinthető, bonyodalmas rajzolat azért valamivel mégis csak hívebben tükrözi a valóságot, mint a családfaelmélet túlontúl leegyszerűsített leszármazási szkémája. A táblázatban viszont az egyes nyelvek rovataiban a fölvett nyelvi jegyek sorrendjében plusz és mínusz jelek sorakoznak. E pluszok és mínuszok eloszlása jól igazolja az előrebocsátott tételt, hogy ti. az egyezések száma nem okvetlenül függ a genetikai rokonság mértékétől. A teljes egyezések számát nyelvenként (nyelvcsoportonként) összegezve megállapítható volt, hogy kiugróan magas értéknek számít all fölötti egyezés: ilyen egyezés többnyire azon nyelvek között mutatkozik, amelyek azonos földrajzi és nyelvi areában helyezkednek el, függetlenül attól, hogy a családfaelmélet miképpen osztályozta őket. Pl. a permi — cseremisz 15, a szamojéd -obi ugor 13, a mordvin—cseremisz 12, a finn—lapp 11 paraméterben mutat azonos előjelet, míg a magyar és a szamojéd között csak 3, a magyar és a lapp között 4, a finn és obi ugor között 3, az obi ugor és permi között 4, a mordvin és obi ugor között 6 szerkezeti jegy látszik megegyezni. A nagy térbeli (és időbeli) távolság miatt feltűnő és magyarázatra vár a 10 magyar—permi, a 9 magyar—mordvin és a 8 magyar—cseremisz egyezési érték. A magyarázat persze későbbi dolog, hiszen ebben a vizsgálatban egyelőre közömbös volt számunkra, hogy az egyezések — különbözések minek tulajdoníthatók: az alapnyelvből megmaradt örökségnek, konvergencián alapuló párhuzamos fejlődésnek, avagy diffúzióból származó affinitás-jegynek-e. Ezeket az egyébként lényeges kérdéseket a körülmények alapos ismeretében később is ráérünk majd tisztázni. Elsődleges célunk ui. most nem ennek a földerítése volt, hanem a rokon nyelvek mai állapotában tapasztalható tényleges viszonyok föl vázolása a legfontosabbnak tetsző szerkezeti ismérvek alapján. 17 A rajzot lásd: P. HAJDÚ (ed.), Ancient Cultures of the Uralian Peoples. Budapest 1976. 44.
