Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: Németh Gyula 1890–1976 206

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 207 1951-ben az Osztály elnöke. A felszabadulás utáni időkben különösen jelentős szerepet vállalt az Akadémia szervezésében. Nehéz korszakban, 1951-ben vette át a Nyelvtudományi Intézet irányítását, bölcs belátással és kiegyensúlyozottan vezette azt tizennégy esztendőn keresztül. Sok irányú tapasztalatokkal rendelkező vezetőként állandóan napirenden tartotta a nyelvtudomány módszertani kérdéseit, és eredményesen lépett fel a szélsőséges nyelvészeti irányzatok ellen. Tudományszervezői munkássága a szerkesztői tevékenység területén is szép eredményeket hozott. 1921-ben megalapította a Körösi Csorna Társaság folyóiratát a Körösi Csorna Archívumot, amely a legjelentősebb orientalisztikai folyóiratok egyike volt a két világháború között. 1928-ban elindította a Bibliotheca Orientalis Hungarica c. monográfia-sorozatot, amely azóta a magyar orientalisztika reprezentatív idegen nyelvű sorozatává lett. 1951 óta volt szerkesztője az Acta Linguistica, és szerkesztőbizottsági tagja az Acta Orientalia c. folyóiratnak. Tudományos munkássága felöleli a turkológia majd minden területét. Gyújtópontjai elsősorban azok a kérdések, amelyek a széles körű és sok irányú török—magyar kapcsolatokkal vannak összefüggésben. Sajátosan magyar szempontú turkológiát teremtett úgy, hogy kutatásaiban mindig felhasználta a nemzetközi turkológia eredményeit, saját kutatásaival pedig nagyban hozzájárult a nemzetközi turkológia fejlődéséhez. A magyar nép honfoglalás előtti történetére, a török népekkel való együttélés történeti, társadalmi, kulturális és nyelvi hatásának kutatására irányult legfőbb figyelme. A finnugor eredetű és nyelvű magyarság történetében megfelelően értékelte a török kapcsolatokat. Az előző nemzedékek olykor jószándékú, de téves nézeteit a szigorú kritika mérlegére tette, s csak azokat tartotta meg belőlük, amelyek korai török kapcsolataink tudományos megismerését szolgálták. A honfoglalás előtti török —magyar kapcsolatok kutatása terén kiemelkedik fiatalkori nagy munkája „A honfoglaló magyarság kialakulása" (Bp. 1930), amely az akkor elérhető források alapján vizsgálja a magyarság törzsi összetételét, a török törzsekkel való együttélés hatását a honfoglaló magyarság kialakulásában. Tudományos ismereteink gyorsuló gyarapodása következtében a mű több részlete természetesen ma már újabb megvilágításba került, de így is kiinduló pontjává lett a további kutatásoknak. Alapgondolata ma is helytálló, kutatási módszere ma is irányt mutató. Németh Gyula ehhez a központi témájához egész élete során tovább gyűjtötte a tudományos anyagot, s utolsó éveiben is e nagy munka újabb, korszerű kiadásán fáradozott. Honfoglalás előtti török kapcsolataink egyik legfontosabb kultúrtörténeti kérdése a magyar, illetőleg székely rovásírás eredete. Ennek kutatásában is Németh Gyula fektette le az alapokat (A magyar rovásírás. Bp. 1934). A magyar rovásírás jeleit összevetette a török népek különböző rovás jeleivel, és már ekkor megállapította, hogy a magyar betűk nem mutatnak kapcsolatot a nagy, keleti türk emlékek betűivel, kialakulásukban nyugati türk és más, európai tényezők játszottak szerepet. A nagyszentmiklósi kincs rovás írásos feliratainak Németh Gyula által felvetett besenyő eredetét az újabb kutatások megkérdőjelezték ugyan, de lehetséges bolgár-török eredetét sem tudták eddig meggyőzően bizonyítani (A nagyszentmiklósi kincs feliratai. Bp. 1932, németül: BOH 2.). Rendkívüli érdeklődéssel kísérte az újonnan előkerülő rovás írásos emlékeket, különösen az egykori kazár birodalom területén talált