Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: Németh Gyula 1890–1976 206

208 SZEMLE - ISMERTETÉSEK — sajnos még nagyon kis számú és töredékes — anyagnak tulajdonított nagy jelentőséget (KCsA 2: 434-436, MNy. 41: 11-16, ALH 21: 1-52). Gombocz Zoltán klasszikus műve (BTLw. 1912) tudományos alapokra helyezte a magyar nyelv régi török jövevényszavainak kutatását. A turkológiai ismeretek növekedése — nyelvemlékek feltárása, egyes török nyelvek jobb megismerése — szükségessé teszik e hagyományosan magyar, de ugyanakkor erős nemzetközi érdeklődést kiváltó terület folyamatos és rendszeres művelését. Németh Gyula kimutatta több magyar szó török eredetét, illetőleg jelentős bizonyító anyaggal támogatta vagy módosította az eddigi etimológiákat (KCsA 1: 71-76, UJb. 15: 541-547, KCsA 1. Kiég. 515-531, ALH 3: 431-446, AOH 8: 1-8, 18: 55-60, 23: 1-5, 24: 273-275). Jövevényszókutatásainak egyik legjelentősebb terméke a török jövevényszavaink középső rétegéről írt tanulmánya (MNy. 17: 22 — 26). Ez a munka azonban már átvezet másik jelentős kutatási területére a kunok és besenyők kérdéskörébe. Németh Gyula maga is kun származású lévén különös érdeklődéssel vizsgálta a kunok történetét, etnikai kialakulását, nyelvi emlékeit. A nagyszentmiklósi kincsről írott munkájának egyik függelékében foglalta össze először a középkorban Magyarországra beköltözött kipcsak-török nyelveket beszélő kunok és besenyők nyelvének főbb jellemzőit (BOH 2. 1932). Sokat foglalkozott a besenyők történetével és törzsneveivel, de még inkább a szűkebb pátriáját képező Kunság lakóinak történetével és nyelvi emlékeivel. A kipcsak törökség legszebb, de igen sok problémát felvető nyelvemlékét, a Codex Cumanicus-t különösen nagyra értékelte. Jelentősen hozzájárult a nyelvemlékben található találóskérdések megfejtéséhez (KCsA 1: 219-225, UJb. 10: 27—34, KCsA 1. Kiég. 345-352, MNy. 18: 125-127, 21: 273-274, KCsA 3: 95-109, UJb. 33: 122-127, ZDMG 67: 577-608, KCsA 3: 366-368). Társadalomtörténeti szempontból is figyelemre méltó a mongol eredetű nökür szónak a magyarországi forrásokban előforduló nogar, nöger stb. szavakkal való egybevetése (AOH 3: 1 — 23). Szenzáció erejével hatott a Magyar Országos Levéltárban őrzött 1422-i oklevél hátlapján fellelt jász szójegyzék megfejtése. E nyelvemlék bizonyságul szolgált arra, hogy a kunokkal együtt Magyarországra beköltözött jászok (alánok) a 15. században még beszélték eredeti nyelvüket (ABAW 4. sz. 1959). Magyar őstörténeti és kipcsak kutatásai mellett az oszmán-török filológia terén fejtett ki folyamatos és eredményes tevékenységet. Már ifjúkorában elkészített egy négy kötetből álló török nyelvkönyv-sorozatot, amelynek első kötete a török grammatika máig egyik legkitűnőbb rövid összefoglalása (Berlin—Leipzig 1916. Sammlung Göschen 771.). 1927 óta rendszeresen foglalkozott török dialektológiával, elsősorban a balkáni területek török nyelvjárásainak kutatásával. Ifjúkorában elkezdett vidini török tanulmányai, majd a felszabadulás után végzett bulgáriai és albániai tanulmányútjai eredményeként megrajzolta a balkáni török nyevjárások történeti kialakulásának képét (Zur Einteilung der türkischen Mundarten Bulgariens. Sofia 1956. AOH 13: 9 — 29). Kiemelkedő monográfiát készített az archaikus vidini török nyelvjárásról. Az itt közölt anyag nemcsak nyelvi szempontból rendkívül értékes, hanem a század elején még élő török folklórnak is kincsestára (Die Türken von Vidin. Sprache, Folklore, Religion. BOH 10. 1965). Nyelv járástörténeti tanulmányaihoz szorosan kapcsolódik az úgynevezett átírásos (nem arab írásos) oszmán-török nyelvemlékek kutatása. Különö-