Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: Németh Gyula 1890–1976 206

Németh Gyula 1890-1976 1976. december 14-én elhunyt Németh Gyula, a magyar tudományos élet és a nemzetközi turkológia kiemelkedő egyénisége. Több mint fél évszázadon át folytatott tudományszervezői, oktatói és tudományos tevékenysége során több intézményünknek volt vezetője, kialakította a magyar turkológia arculatát, egyetemi katedráján tudósok nemzedékeit nevelte fel. A kunok lakta Karcagon született szegény szabómester harmadik fiúgyermekeként. Rendkívüli szorgalma és kitűnő nyelvórzéke már gyermekkorában magára vonta a figyelmet. Pár évvel idősebb iskolatársának és barátjának, Györffy Istvánnak biztatására kezdett a török nyelvvel foglalkozni. Középiskolás diákként több nyarat töltött Törökországban, s ezek az utazások végleg kialakították benne a török népek és nyelvek iránti érdeklődését. A budapesti egyetemre kerülve már orientalisztikával is foglalkozott. Tudós egyénisége formálásában nagy szerepe volt az Eötvös Kollégiumnak. Másodéves egyetemi hallgatóként utazott a Kaukázusba, az ott élő kumükök és balkárok nyelvének tanulmányozására, majd két év múlva Ufába, baskírok és csuvasok közé. Tudományos pályája korán elkezdődött, 1915-ben, huszonöt évesen magántanára, majd 1918-ban nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Egyetemnek, 1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választották. Ilyen sikeres kezdés után bontakozott ki eredményekben gazdag, hosszú tudományos élete. Félévszázados egyetemi munkássága alatt tevékenyen részt vett az egyetem közügyeinek intézésében, s a korszerűbb magyar felsőoktatás kialakításában. 1947 és 1949 között rektorként, két alkalommal (1932-ben és 1935-ben) a Bölcsészettudományi Kar dékánjaként vállalt irányító szerepet. Dékánsága alatt oktatási reformok végrehajtására törekedett: A tudományos munkára nevelést és a korszerűbb tanárképzést igyekezett összhangba hozni. A proszemináriumi rendszert — azaz 10 — 12 fős csoportokba osztott hallgatókkal való foglalkozást — a kedvezőtlen körülmények miatt nem tudta ugyan szélesebb körben megvalósítani, de elképzelései irányt mutatókká lettek a későbbi egyetemi reformokban. Nevelői és oktatói munkája szűkebb munkahelyén, a Török Filológiai Tanszéken bontakozott ki maradéktalanul, ahol kerek száz szemeszteren át tanította a török filológiát. A turkológiát — természetéből adódóan — mindig viszonylag kis számú hallgató tanulta. Ezért szinte egyénekre szabott oktatást lehetett kialakítani. A mindennapi rendszeres és fegyelmezett munkát tartotta a legfőbb pedadógiai eszköznek. Nemzedékek sorát nevelte fel, és indította így el tudományos pályáján. Élete összefonódott a Magyar Tudományos Akadémia működésével. Tíz éven át (1939 — 1949) volt az Akadémia I. Osztályának titkára, majd 1949/